Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Őrsy László: „Boldogok a lelki szegények“

ség az életünkben (kinek-kinek hivatásához mérten), akkor nincs meg ez a belső szabadságunk.

A vállalkozó szellem, a kezdeményezés gyakran azt is jelenti, hogy készen vagyunk kudarcok elfogadására, hidegvérrel vesszük, ha megégetjük az ujjúnkat. Csak a szegény lehet felkészülve erre. Az mindent fel tud áldozni az evangéliumért, hiszen semmije sincs. És mégsem élvezi senki ezt a világot (legalábbis időről időre) annyira, mint ő. Mindene megvan.

Záradék

Jó lenne talán lelkiismeretvizsgálattal befejeznünk a keresztény élet igazi szegénységéről. Ez mindenkinek hasznára lehet. íme a kérdések:

Isten országa érdekel-e elsősorban, vagy más dolgok? Törekszem-e először megtapasztalni Isten szeretetét, és erre az élményre építem-e föl szegénységemet?

Továbbá: Elfogadtam-e Isten hívását, hogy forduljak el a világtól és forduljak őfeléje? Amikor pedig megtaláltam és barátsága gazdaggá tett, vissza- tértem-e igazán a világhoz, vagy pedig mesterséges bezárkózásban maradtam?

Szeretem-e a világot? Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ha nem szeretem én is, nem vagyok szegény ember. Szeretek-e minden jó dolgot e világon, megkülönböztetés nélkül? A szegény minden teremtményt — lelkeset vagy lélektelent — szeret, de szeretete sohasem kizárólagos, és tudja, miikor kell valamit áldozatul hoznia. Az isteni szeretet — a keresztény szeretet ilyen — sohasem kizárólagos. Ez az önző szeretet jele. Az egy tárgyra, egy személyre összpontosul, vagy akár a napirendre, a megszokott életmódra. Keresztény-e a szeretetem, vagy önző szeretetbe merültem?

A következő kérdés: Szegény-e a szívem, vagyis adományból élek-e? Hogy gyakorlatiak legyünk: mondom-e valamikor, hogy ez borzasztó, én soha nem tennék ilyet? Kérdezem-e, hogy tehetett ez meg ez ilyet? Ha igen, nem vagyok szegény a szívemben. Gazdag vagyok, a legrosszabb fajta gazdagsággal, — nem vagyok vele tisztában, hogy Isten kegyelméből élek. Elfogadok-e tanácsot és segítséget mástól, kérem-e ezt? Tudok-e párbeszédet folytatni? A dialógus: eszmecsere szegények között.

Azután: kész vagyok-e odaadni magamat, személyemet, időmet, programomat, könyveimet — mindent? Minthogy pedig a szegénységnek külsőleg is meg kell nyilvánulnia, kérdezzem meg magam: Szegény vagyok-e külsőleg, a saját életformámnak megfelelően? Ott van-e szegénységemben az áldozat szelleme? Jel-e külső szegénységem embertársaim számára, hogy Isten országa itt van közöttünk?

A teremtett világ használata terén megvan-e bennem Isten gyermekeinek szabadsága? Eredményes-e istenszolgálatom? Van-e bátorságom, merszem kockázatvállalásra, egészen odáig, hogy a kudarcot is elfogadom?

15