Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Őrsy László: „Boldogok a lelki szegények“
} A szív szegénysége annyit jelent, hogy adunk A szív szegénysége annyit Is jelent, hogy odaadjuk, amink van. Ez Assisi Sz. Ferenc másik gesztusa. Valóban ugyanezt találjuk végig az egyháztörténelem során. Ez a mozdulata a szívben szegény jó keresztényeknek: odaadták, amijük volt. Itt a lényegnél járunk. Fontos, hogy tudjunk kapni; de még fontosabb, hogy tudjunk adni. A legjobb pedig, amit adhatunk: saját magunk. Kevesen tudnak közülünk pénzt adni, kevesen képesek anyagi dolgokat osztogatni. De saját magát oda tudja adni mindenki. A szív igazi szegénysége azt jelenti, hogy az ember többé nem önmagáé, hanem Istené, az Egyházé és Isten minden gyermekéé az Egyházban, sőt minden emberi lényé a földön. Semmi kétség: mindannyian átéljük a kísértést, hogy tartsuk meg magunknak, amink van. Sokszor vétünk ennek a belső szegénységnek a terén, mert gazdagok vagyunk és meg akarjuk tartani gazdagságunkat, anélkül, hogy tudnánk. A szegénység lelke: odaadni magunkat. Kezdjük az apróságokon, hiszen életünk apróságokból áll: Jelenti ez azt, hogy ne fösvéoykedjem magammal. Ne kuporgassam az időmet, hanem akarjam odaadni. Ez bizony nem könnyű. Hiszen megvan a napirendem, a magam programja, a magam légvára, amit kétéves határidőre föl akarok építeni. Már minden részletet kidolgoztam. És most jön X meg Y, segítséget kér és keresztezi a terveimet. Választanom kell: vagy fölépítem a várat, vagy segítek Isten egy gyermekén. Persze ha az Egyháznak valami nagy érdekét szolgálom, akkor mindenképpen teljesítenem kell, amit az Egyház kíván. De ez igen-igen ritka. A legtöbbször az az Isten akarata, hogy szegény legyek érte: engedjem, hogy mások szétszedjék a napirendemet, megzavarják a terveimet, lerombolják a légváramat. Ez az igazi szegénység. És ha úgy csinálom, hogy észre sem veszik, annál igazibb. Csak forduljanak hozzám mások, és vegyék természetesnek, hogy segítek rajtuk — föltéve, hogy az engedelmesség vagy valami egész biztosan jelentősebb feladat nem tart vissza. (Értenem kell a felelős ítéletalkotáshoz.) Hadd tudják, hogy nekem Isten gyermekei a legfontosabbak, nem pedig az ügylet, a dolog, amit meg kell csinálni. Mindenekfölött az emberi személyek foglalják le érdeklődésemet, a segítségre, megértésre szoruló személyek, mert Isten országában a legtökéletesebb az ember. Ha Isten gondviselése egy embert hoz elém, rendes körülmények között az az Isten akarata, hogy segítsek rajta, mondhatnánk: „pazaroljam rá“ az időmet. Lehet, hogy kísértésbe esem, hogy túl sokat törődjem a szóbanforgó üggyel és túl keveset az érintett személlyel. A kérdés logikus megválaszolása nem mindig oldja meg a probléma súlyát érző személy nehézségeit. Nagyon is lehetséges, hogy nem logikus megoldásra van szüksége, hanem támogatásra és megértésre. A személyes segítség néha abban áll, hogy egy óra hosszat hallgatunk valakit. Az óra végén talán minden problémája eloszlott. Kiég esetleg azt is megállapítja, hogy csodálatosan értesz a problémák megoldásához, pedig 10
