Szolgálat 29. (1976)
Az egyház szava - Az „Evangelii nuntiandi“ kezdetű apostoli buzdítás
AZ EGYHÁZ SZAVA AZ „EVANGELII NUNTIANDI" KEZDETŰ APOSTOLI BUZDÍTÁS Evangelizálás a modern világban: ezzel foglalkozik az 1975,dec.8-án kelt pápai dokumentum. Megjelenése a szentév végéhez, a II. Vatikáni Zsinat berekesztésének 10. évfordulójához és a legutóbbi püspöki szinodus munkájához fűződik. Könyvalakú francia nyelvű kiadása 118 kisoldalra terjed. Hét főrészre oszlik: 1) Az evangelizáló Krisztustól az evangelizáló egyházig. „Hirdetnem kell Isten Országának örömhírét: erre szól küldetésem" — mondja magáról Jézus. Evangelizálásának kulcsszavai: az Ország és az üdvösség. Küldetését az Egyház folytatja, amelynek minden tevékenysége evangelizálás. 2) Mit jelent evangelizálni? Egyetlen meghatározás nem fejezheti ki a fogalom gazdag, bonyolult, dinamikus valóságát. Egyes elemei (az emberiség megújítása, tanúságtétel, kifejezett hirdetés, belső csatlakozás, belépés a közösségbe, szentségi jelek, apostolkodó kezdeményezések) ellentéteseknek, sőt egymást kizáróknak tűnhetnek: valójában kiegészítik és kölcsönösen gazdagítják egymást. 3) Az evangelizálás tartalma. Vannak benne másodrendű, változékony elemek, de élő lényeg is, amelyet sem módosítani, sem elhallgatni nem lehet. Központja és csúcspontja annak hirdetése, hogy Isten az ő emberré lett, meghalt és feltámadott Fiában minden embernek felkínálja az üdvösséget. Magában foglalja a túlvilágot mint az ember végső hivatását, de üzenete kiterjed az ember konkrét személyes és társas életére is. A körlevél itt részletesen kitér a felszabadítás problémakörére. 4) Az evangelizálás útjai. Legelső eszköze a tanúságtétel. Ki kell emelni az igehirdetés fontosságát, a modern eszközök felhasználásával. Az eucharisztikus közösségben vagy más alkalommal mondott homíliától sokat várj nak a hívek. A hitoktatásnak egyre inkább a katekumenátus jellegét kell magára öltenie. Az általános hirdetés mellett személyes kapcsolatra is szükség van. Teljes gazdagságát az evangelizáció akkor bontakoztatja ki, ha behatol a természetes életbe és fölemel a természetfölöttibe, töretlen kapcsolatot létesítve az ige és a szentségek között. A pápa itt végül a népi vallásosságról szól. 5) Kiket evangelizál az Egyház? Küldetése egyetemes (Mk 16,15). A körlevél felsorol néhány főbb csoportot: azok, akik még sohasem hallották az örömhírt; a nem keresztény vallások hívei; a hitüket elégtelenül ismerő keresztények; a gyermekek. A szekularizmus (elvilágiasodás) drámájára külön kitér. Sok a nem gyakorló keresztény, akik keresztségüket nem tagadták meg, de nem is élik. Az Egyház magáévá teszi Krisztus szavát: „Szánom a * 53
