Szolgálat 29. (1976)
Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde Giuseppe Moscati boldoggá avatásán
sereget". Hogy evangéliumi üzenete eredményes legyen, először öntudatos hivőközösségekhez (bázisközösségek) kell intéznie, amelyek azután közvetítik a távolabb állóknak. 6) Az evangelizálás munkásai. Ennek a leghosszabb fejezetnek első része a főbb elveket szögezi le, a második pedig sorra veszi a legfontosabb kategóriákat. Az evangelizálás sohasem elszigetelt egyéni aktus, hanem alapvetően egyházi. Az Egyházzal és pásztoraival való közösségben kell tehát végezni. Az egyetemes Egyház a részegyházakban testesül meg, azoknak kell asszimilálniok és továbbadniok az evangéliumi üzenetet. Kényes kérdés itt a helyes alkalmazkodásnak és a lényeges tartalom megóvásának egyensúlya. Az evangelizálás munkásai közül a pápa külön beszél Péter utódáról, a püspökökről és papokról, a szerzetesekről, a világiakról, a családról, a fiatalokról és a különféle egyházi szolgálatok teljesítőiről. 7) Az evangelizálás szelleme. E nagy hivatás méltó betöltésének hat alapvető feltétele van: Első a Szentlélek ihletése, amelyet semmiféle „technika" nem pótol. Ma az Egyházban a Szentlélek kiváltságos pillanatát éljük, ami kedvez ennek. Második alapvető kívánalom a hiteles tanúságtétel. Továbbá az egység munkálása, egészen különösképpen a keresztények egységére való törekvés; az igazság szolgálata; a testvéri szeretet, végül pedig tüzes buzgalom, amely a nagy igehirdetők buzgóságát tekinti példaképnek. Isten ugyan irgalmában rendkívüli utakon is üdvözítheti az embereket; de mi, keresztények üdvözülünk-e, ha hanyagságból, félelemből, szégyenkezésből elmulasztjuk az evangélium hirdetését? „Őrizzük meg tehát a lélek buzgóságát; őrizzük meg az evangelizálás édes, vigasztaló örömét, akkor is, amikor könnyek között kell vetnünk." A befejezésben a pápa már előre tekint a harmadik évezred felé, és ismételten felszólítja az egész Egyházat az evangelizálás kötelességének teljesítésére. Nagy Ferenc VI. PÁL PÁPA BESZÉDE GIUSEPPE MOSCATI BOLDOGGÁ AVATÁSÁN Nagy az öröme ma az Egyháznak, amely a földön vándorolva és vitézkedve egyben „a szentek anyja, a túlvilági haza képe". Nagy az öröme Olaszországnak: ismét dicsőséget, vigaszt és ösztönzést merít egyik fiának — majdnem kortársunknak — megdicsőüléséből. Nagy az öröme ma Nápolynak is, ujjongva üdvözli az „ő" orvosának oltárra emelését. És nagy a mi örömünk, hogy az Úr ennek a szentévnek ki- fejezhetetlen lelki vigaszai között megengedi a keresztény erény hősi bajnokainak seregébe sorolnunk Giuseppe Moscati professzor nemes, egyszerű, sugárzó alakját. Ki ő, akit ma az Egyház mindenki elé állít utánzandó például és tisztelet tárgyául? 54
