Szolgálat 29. (1976)
Halottaink - Mariházi Bennó, a lelkipásztor és lelkiatya (Volt lelkigyermeke)
Radikális követelményei voltak Krisztus követésében. Jelszava volt: mindent vagy semmit. Krisztus végtelenül szerető Szíve ót és a lelkeket egészen szeretni tudó és akaró papokat kíván. Francia mintára törekedett meghonosítani a papok havi rekol- lekcióját, amely ma már általános gyakorlattá vált. 1945—1958-ig a rábakethelyi plébániát, majd haláláig az oszkói plébániát vezette. Közben a szentgotthárdi kerület esperes! tisztségét is viselte. A legnehezebb időkben tudott egyik községében, Magyarlakon új, modem templomot építeni. Mivel nem kímélte magát a telkekért, idő előtt megakasztotta külső tevékenységét az agyvérzés. Ez volt életének legnagyobb áldozata: abba kellett hagynia működését. Pedig néhány héttel azelőtt, 1969 tavaszán írta: .Életem utolsó leheletéig dolgozni, fáradozni akarok a jó Istenért és a lelkekért, mint egyházmegyénk pártfogója, Szent Márton.* De alázattal és belenyugvással letette az Úr oltárára áldozatát, és rálépett a kereszt üdvözítő útjára. Ez az utolsó hét év, zokszó nélkül elszenvedett testi és szellemi összetörtségével volt életének koronája. 1975.jún.21-én Oszkón bemutatta aranymiséjét. Aki azon részt vett, végigsírta vele a szent cselekményt. Pontosan egy hónapra rá dobbant utolsót szíve. Koporsóját szept. 30-án az egész környék hivóserege és sok-sok paptestvér vette körül. A gyászmisét, a gyászbeszédet és a temetést volt teológiai tanártársa, Winkler József püspök végezte. Uhl Antal MARIHÁZI BENNÓ, A LELKIPÁSZTOR ÉS LELKIATYA (1918 — 1975) 23 évig volt Fertőd lelkipásztora. Apátja azért ajánlotta oda, hogy nehéz helyzetben — elődje méltatlannak bizonyult — a híveket lecsillapítsa. Valóban szent élettel oldotta meg feladatát. Intelligens, müveit, nagytudású ember volt, kifejezetten szemlélődő hajlammal. Az arsi plébános jutott az ember eszébe vele kapcsolatban. Csak Istennek és a híveinek élt. Szívós akaratereje szelíd, csendes modorral párosult. Nagyon egyszerű, nagyon áldozatos életmódot folytatott. Fertődön az ún. .Muzsikaházban' kapott ő is lakást, amelyet régen Haydnnak építettek az Eszterházyak. Egy idős nővért vett magához, az vezette a háztartását. Egy dolgozószobája és — bencés szokás szerint — egy parányi hálószobája volt, amit télen sem fűtött. Pár meleg téglát rakott este az ágyába. Dolgozószobájában egy ambó nyitott, kottás zsoltáros- könywel: bár egyedül volt, időnként énekelte a zsolozsmát. Az egész vasárnap délutánt a templomban töltötte, télen is, a fűtetlen templomban. Már kora hajnalban is ott találták. Vasárnap három misét tartott: egyet a helyi kis kápolnában, később lovasszekér jött érte, és kivitte a Tózeggyár nevű tanyára. Közben nem ehetett, mert akkor még 3 órás szentségi böjtöt kellett tartani. A tanyán egy családhoz volt mindig hivatalos ebédre. De ha éppen asztalhoz ült és a másik gazda érte jött a szekérrel, étlenül felkelt, mondván: nem várathatja addig kint, míg megebédel. Otthon megint bajosan ehetett, mert esti misét mondott. Délelőtt és este más-más prédikációt tartott, úgyhogy az emberek a prédikáció kedvéért eljöttek az esti misére is. Sorozatosan beszélt egy-egy témáról, pl. végigvett egy ószövetségi könyvet. Nála láttam először — jóval a zsinat előtt —, hogy a prédikáció alatt a ministránsok leülhettek az oltár- lépcsőre. A miseidővel alkalmazkodott az emberekhez. Az esti misét akkor tartotta, amikor a falubeliek már megetették az állatokat. Temetésen mindig ott maradt végig, amíg a sírt behantolták, és mindenki elment, — megfázva, lázasan, a legrosszabb időben is. Ezt más plébánosnak is ajánlotta: ne hagyják magukra beszentelés után a gyászolókat. Sohasem lépett föl erélyesen, sosem kényszerített senkit, de mindent elért szépen lassan, apránként. A templomban mondogatta: a szülök beíratják a gyerekeket hittanra, de ugyanakkor nem hozzák magukkal vasárnap misére. Lassanként egyre többen jöttek. — A kicsi kápolnát, amit eredetileg más célra építettek, egyre szépítgette, Csak pár száz híve volt, de 7 97
