Szolgálat 29. (1976)

Az egyház szava - Newman gondolataiból

— A keresztény átérzi, hogy üdvözítőjének igazi szemlélése benne rejlik evilági foglalkozásában; hogy amint Krisztust látja a szegényben, az üldözöttben, a gyermekekben, úgy őt látja azokban a szolgálatokban, amelyeket választottaira bíz, akármilyenek is azok; hogy hivatását ellátva Krisztussal találkozik; ha pedig elhanyagolja, attól nem élvezi jobban az ő jelenlétét. Hivatásának teljesítése közben látni fogja, hogyan nyilvánul meg Krisztus lelkének a mindennap köznapi cselekedetei között, amelyek mintegy szentséggé válnak.

FAZEKAK ÉS SERPENYŐK ISTENE

Fazekak és serpenyők Istene, nekem nincs időm, hogy szent legyek, éjszaka vir- rasszak a tetszésedre, vagy virradatkor elmélkedjem neked. Tégy hát szentté, miközben az ételt készítem és a tányérokat mosogatom.

Fazekak és serpenyők Istene, felajánlhatom-e neked meghódított lelkek helyett azt a fáradtságot, amely erőt vesz rajtam a kávézacc és az odaégett főzelék láttán? Emlékeztess mindarra, amit olyan könnyen elfelejtek: nemcsak azért, hogy kevesebb lépcsőt kelljen járnom, hanem hogy tökéletesen megterített asztalom imádsággá legyen. Fogadd el durva kezemet, hiszen érted durvult el. Mosogatórongyom le- hetne-e hegedűvonó előtted, amely égi harmóniákat csalogat elő egy serpenyőből?

Kezeim ugyan Márta-kezek, de a kedélyem Máriáé. És ha cipőt tisztítok, próbálom megtalálni a te saruidat, Uram. Miközben padlót dörgölök, arra gondolok, hogyan vándorolt a te lábad a földön. Uram, fogadd el ezt az elmélkedést: többre nincs időm. Mire a vacsoraedényt elöblögetem, vége az imádság órájának, és akkor már többnyire nagyon fáradt vagyok. Ha reggel még énekelt a szívem munka közben, este már sokkal előttem nyugovóra tér. Add nekem fáradhatatlan szívedet, Uram, hogy az dolgozzék bennem a magamé helyett.

Melegítsd be egész konyhámat szereteteddel, és világítsd be békességeddel.

67