Szolgálat 29. (1976)
Eszmék és események - A szentév mérlege (Szabó Ferenc)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK A SZENTÉV MÉRLEGE 1974 karácsonyától 1975 karácsonyáig tartott a 25. jubileumi esztendő, amelyet VI. Pál „Apostolomra limina“ kezdetű, 1974.máj.23-án kelt bullájával hirdetett meg. Központi témája a lelki megújulás és kiengesztelődés volt. Mivel a szentév elsősorban vallási esemény — ahogy a pápa is hangsúlyozta a bíborosi kollégiumhoz intézett beszédében most dec.22-én —, nem lehet igazában felállítani mérlegét. Hiszen csak Isten látja, mi történt millió és millió lélekben az év leforgása alatt. Inkább csak a külső, látható és lemérhető eseményekre, adatokra szorítkozhatunk. Mindenesetre a Szentatyával (aki sok személyes találkozás révén is behatóbban megismerhette az Egyház belső életét) elmondhatjuk a következőket: a bűnbánó és imádkozó római zarándokok millióit látva megtapasztalhattuk azt, hogy az Egyház él, hogy Krisztus Lelke működik benne. Az Egyház jobban tudatára ébredt annak, hogy az Atya szívéből származik, a keresztrefeszített Krisztus véréből sarjad élete, és a megszentelő Lélek vezeti; a történelemben vándorolva, a bűnbánat és a szeretet útját járva, kinyilvánítja egységét, szentségét, egyetemességét és apostoliságát. A szentévi zarándokok tanúságot tettek az imádság iránti érzékről, az Istennel való bensőséges kapcsolatról, a szeretet tettekben megnyilatkozó valóságáról. Ezek a zarándokok azt mondják nekünk, hogy a jó felette áll a rossznak, még ha a közvélemény többsége nem is veszi észre; azt mondják, hogy a családok — az őket ért merényletek ellenére — egészségesek, és a megélt kereszténységre nevelnek; azt mondják, hogy az Egyház jelen lehet és jelen kell lennie a világban megújító kegyelmével; azt mondják, hogy az Egyház energiakészletei klmeríthetet- íenek, bármilyen súlyosak is problémái. így tehát bizalommal és optimizmussal tekinthetünk a jövőbe. A jubileumi év során mintegy nyolc millió hivő zarándokolt el Rómába a világ minden részéről. Talán ez a szentév nyilvánította ki leginkább az Egyház egyetemességét. Soha az egyháztörténelem során (az előző szentéveket is tekintetbe véve) ennyi ember nem fordult meg az örök városban, és nem találkozott a pápával egy év leforgása alatt. Igaz, a közlekedési lehetőségek ma a legnagyobbak; de ne feledjük, hogy a növekvő gazdasági válság és egyes vidékek szegénysége miatt sokaknak igen nagy áldozatba került a római út; ezenkívül — amint a pápa is megemlítette — a világ egyes részeiről nem jöhettek zarándokok, jóllehet minden áldozatot meghoztak volna. Nehéz lenne e rövid cikkben összefoglalnunk még_ a legkiemelkedőbb jubileumi eseményeket is. Csupán néhány jellegzetesebb mozzanatot eme6Ő
