Szolgálat 29. (1976)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A dolgos ember imája
TANULMÁNYOK Lelóczky Gyula A DOLGOS EMBER IMÁJA „Ha nagyon fáradtnak érzem magam, ott maradok néha a metróállomáson imádkozni a tömegben. Ahogy látom a többi embert, milyen fáradtak s mennyi gond tükröződik az arcukon, saját fáradtságom lassanként eltörpül az övék mellett. Felfrissülve térek haza egy ilyen ima után.“ (Egy New York-i Kis Nővér szavai) „A modern művészet az alapvető formákra törekszik, megfosztva őket minden feleslegestől. Kortársaink egyszerűség után vágynak. Ez az oka annak is, hogy manapság az ima egyszerű módjai sokkal eredményesebbnek bizonyulnak.“ (René Voillaume) A kor, amelyben élünk, a lázas tevékenység kora. Nem panasz vagy vád ez, csak ténymegállapítás. Napjainkban a munka nem egyszerűen kenyérkereső elfoglaltság, de legtöbb esetben rohanó tempó, idegtépő zaj, nyüzsgő tömeg, kíméletlen versengés egyike-másika — esetleg együttese — kíséri és teszi fizikailag, (idegileg kimerítővé. S ha a jövőbe nézünk, nincs a láthatáron egy közelgő „aranykor“, melyben a régmúlt idők csendje, nyugalma ismét visszatérne. Nincs helye tehát sopánkodásnak vagy sóvárgásnak: meg kell találnunk helyünket, be kell rendeznünk életünket abban a korban, amelybe beleszülettünk. A vallásos emberben joggal felmerül a kérdés: ilyen korban, ilyen életkörülmények között lehetséges-e még imádkozni a szó igazi értelmében, azaz nem mechanikusan szavakat mormolni, hanem a lélek mélyén Istennel találkozni? S ha lehetséges, mik a sajátos jegyei a modem ember imájának, milyen legyen az ima a 20. század utolsó negyedében? Annyit jelent ez, hogy meg kell vizsgálnunk az actio és contemplatio évszázados kérdését gyakorlati szempontból, a modern ember szemszögéből. Különösen időszerűvé teszi a vizsgálatot a tünet, amelynek ma tanúi lehetünk: soha olyan nagy mértékben, soha olyan tömeg ember részéről nem jelentkezett az igény komoly imaélet után, mint éppen napjainkban. Gombamódra szaporodnak az imacsoportok a föld minden részén: egyetemi hallgatók és háziasszonyok, üzletemberek és nyugdíjasok találkoznak rendszeresen nem fejtágító vitákra, nem a világ problémáit megoldani, hanem egyszerűen csak imádkozni. Misztikusok írásai divatos olvasmányok lettek, elmélkedési módokról beststellerek jelennek meg, s a keleti vallások nagyszámú követőre találnak csak azért, mert mélyebb, igazabb vallásos élményt ígérnek. Korunk embere ki van éhezve Istenre. <> 5
