Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Nagy Kázmér: Az időszerű Newman

1. A néhány éven belül teljes, 30 vaskos kötetre rúgó 20 000 levélből egy kisgyermek korától a haláláig feltáruló és fejlődő emberélet mutatkozik be, olyan „üzenettel", amely a XX. századnak szól. Kiderült, hogy noha a béke embere volt, személye botránykőnek számított, ellentmondás és viták központjában állt, az egyházon belül is.

2. Bámulatosan sikerült ötvöznie a félelemmentes igazságkeresést az egyszerű hittel, nemzetközi tekintélyét a látszatok, a talmi tekintélyek elutasításával, természetes érzelmeinek és ösztöneinek finom elemzését és megértését az Isten terveibe való beillesztéssel.

3. Ritka értelmi képességeivel, éles elmével, jövőbe látó intellektussal párosult, hogy Anglia egyik (ma is) legrútabb ipari városának munkás- negyedében élt. Miközben a félvilággal levelezett pl. a dogmafejlődésről, analfabéta munkásgyerekeket tanított írni-olvasni, hinni. Mosollyal viselte a szegénységet, de Mesteréhez hasonlóan élvezni tudta a jó társaságot, voltak közeli, szívbéli barátai, és egy jó vacsora, egy felemelő Beethoven- koncert után boldogan tért nyugovóra. Ember volt. Abban is, hogy szenvedélyes természetének megfékezése közben nem egyszer fizikai rosszullét fogta el.

4. Krisztocentrikus volt. Megértette ugyan a latin népeknél kialakult és sokszor pogány hagyományokra épülő szokásokat, de ezeket az emberiség gyermekkorához illő fejlődési fokoknak tartotta. Kereszténységének központja Jézus volt, és ezért ellenezte a túlzó és meg nem alapozott marlo- lógiát, a túlzott jámborsági gyakorlatokat.

5. Életművével eltüntette a pszichológiai válaszfalat a reformáció óta szétszakadt katolikus és protestáns közösségek között.

6. Mint teológus szilárdan hitte, hogy a tiszta, csak a valóságra irányuló természettudományi kutatások és a sallangjaitól megtisztított vallás között feszültségek ugyan felmerülhetnek, de végleges ellentétek nem. Éppen ezért hitt abban, hogy bátran, félelem nélkül, kockázatokat vállalva ki kell lépni abból a negativizmusból, amely fedezékek mögé húzódva fölényesen ítéletet mond, de utat nem mutat.

7. Számtalan írásában „megjósolta", hogy a jövőben — vagyis a mi jelenünkben — a nagyvárosok, az ipari munkásság és általában a tömegek kezébe kerül a politikai hatalom. Éppen ezért úgy látta, hogy az arisztokratikus és leszűkített egyházfogalmat ki kell tágítani. Fel kell fedezni, hogy az egyház nem hívek és papság, hanem: hívők élő közössége, amelyben egyeseknek különleges igazgatási, tanítói, papi feladatuk van.

8. Az elsők között hirdette a tekintélyek, a papírtanítások, a holt betű és a legalizmus ellenében az egyéni lelkiismeret elsőbbségét.

9. Sürgette a Vatikán belső reformját. A régebbi korokból továbbéJő triumfalizmus, a parancsolgatás, a jószóndékú szabad viták ellen fellépő tekintélyelvi magatartás felszámolását.

50