Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Nagy Kázmér: Az időszerű Newman

10. A II. Vatikáni Zsinat számos okmányában szinte szószerinti idézetekben van jelen Newman. Legjelentősebb, két nemzedék alatt beért „felfedezése" a dogmafejlődésről és az egyház jellegéről ma már elmélyítés és nem vita tárgya.

összefoglalva: a nyitottság, a hátsó gondolatok nélküli tisztesség, a személyes és lelkiismereti szabadság, a felelősség és a szeretet egységében megnyilvánuló különbözőségek jogosultsága, a Krisztus-követők családhoz hasonló — vagyis nemcsak jogi vagy tekintélyi — kapcsolatának kidomborítása Newman prófétai jelentősége.

Hozzá kell tenni, hogy lelkisége is, az igazságot „könyörtelenül“: bátran, a váratlanul előbukkanó tényéktől sem rettegve kutató szelleme, amely minden erőltetés nélkül egyszerű, bensőséges és sugárzó maradt, éppen a ml korunkban útmutató.

Apológiája pusztán irodalmi szempontból is élvezetes olvasmány. Freudot és Jungot megelőző árnyalt, finom önelemzése szakembereket ejt bámulatba. A lelkiélet mesterei pedig „nyíltfejtéssel“ bányászhatják könyveit, főleg azonban már eddig kiadott levelezését.

Mint korabeli barátai és tisztelői is észrevették: azért hatott kortársaira, mert élte, amit hirdetett, és mondanivalóját a legrégibb és tiszta forrásokból: a Bibliából és a szentatyák műveiből merítette. Számtalanszor bírálta azokat, akik a világtól elzárva, íróasztaluknál spekulálnak, és szétválasztják az elméletet és a gyakorlatot; akik vallásos érzelmeket kultiválnak, „épülnek“ kilószámra olvasott „lelki" könyvekből, és összetévesztik a szentek életének történeteit az egész élet munkáját megkövetelő szent életre törekvéssel. Newman nem papoknak, nem szerzeteseknek, nem világiaknak beszélt és írt, hanem jelző nélküli emberekhez, még hozzá korának talán legműveltebb rétegéhez intézte mondanvalóját Egyik beszédében például (Isten megdicső- ítése a világban) így szólt:

„Ha valaki rádöbben, hogy az élet rövid, hogy ami jön, az a lényeges és az örökkévalóság gondolata, az arra készülés az egyetlen realitás, amelyet szolgálni érdemes, könnyen abba a tévedésbe esik, hogy leértékelje és elfelejtse ennek az életnek a fontosságát . . . Nem könnyű tudatosítani, egybelátni mindkét szempont és valóság fontosságát: állandóan a jövőben élni, és ebben az életben cselekedni. A keresztény azonban tudja: itt van dolga, itt van feladata, mert Jézus az üldözöttek, az elnyomottak, a szegények színe alatt i s , kinek-kinek megadott hivatása, munkája, foglalkozása céljai- ben i s köztünk van, és amikor a keresztény ember hétköznapi dolgait végzi, intézi, tudja, hogy Valakinek a jelenlétében jár el és cselekszik.“

Newman, aki a könyörtelenségig menő önvizsgálat mestere volt, élesen megkülönböztette a minden emberben meglevő, tényekre alapozó, logikai következtetések sorozatából álló szellemi működést a gondolkozás természetének és mibenlétének elemzésétől. Ami pedig az igazság ügyét illeti,

51