Szolgálat 29. (1976)

Keresztény életformák

fejeztük be gondolkodásunkat: szép, szép, de ez nem nekem szól. Valóban nem? Hogy nincs keresztény élet szolgálat, azaz engedelmesség, megosztás, azaz szegénység, önátadás, azaz szeretet nélkül: erre mutat rá Németh József mélyre szántó elemzése.

Karl Rahner előadása ismert szabatosságával és igen gyakorlatiasan irányít az egyházközség felé, ahol formát ölt a keresztény közösség. A plébánia, az „alulról fölépített egyház“ csak úgy lesz hitünk melegágyává, ha mindannyian az Anyaszentegyház élő sejtjének tekintjük, tudva, hogy „az egyház mi vagyunk“. — Széneszi Miklós viszont a Zsinat szellemére támaszkodva lefesti, hogyan válhat maga a család is egyházzá. A család az egyház első sejtje, maga a „családegyház“. A szerző egy brazíliai világváros baráti körének ilyen irányú próbálkozását foglalja össze.

„Katolikus“ tudvalevőleg annyit jelent, mint „egyetemes“. A keresztény életformák nem zárt egyéni vagy közösségi kategóriák, hanem tártak adásra és befogadásra egyaránt. Ez a mindent átölelő egyetemesség — mint Kelemen Vendel elmélkedése megmutatja — Jézus életében döntő volt. Nálunk sem hiányozhat. Tárjuk ki szívünket a teljes emberség méreteire és értékelésére, hogy a szenvedő Krisztussal a halált is át tudjuk fogni.

Korunk nagy egyéniségei közül Newman bíborossal ismerkedünk meg Nagy Kázmér tollából. Konvertitából lett az Egyház egyik legeredetibb tanítója. Egyházához való hűsége sürgette arra, hogy sokszor korát megelőző álláspontot foglaljon el. Sok megnemértésben és bírálatban volt ezért mindenfelől része. Ma időszerűbb, mint valaha: életformáló példakép.

Tudatában vagyunk, hogy tanulmányaink nem merítették ki a keresztény életformákat. De reméljük, hozzásegítenek, hogy erőteljesebben kapcsolódhassunk az élő Szőlőtökébe, hogy kegyelme megújulva áradhasson napi életünkbe, családunkba, közösségünkbe, egész egyházunkba, az egész kereszténységbe, sőt az egész világra.

4