Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Németh József: Egy teljesebb emberi élet struktúrái

nemzetek sokaságát képviseli a bethlehemi jászolnál. Bennük fejeződik ki az általános emberi identitás utáni vágy. A Gyermek felé fordulásban, a szolgálatkészségben és legértékesebb ajándékaik odaadásában találják meg a mágusok emberi mivoltuk legszebb örömét, önmagukat.

V. AZ ÁTFOGÓ GONDOLKODÁS (METANOIA) PRAXISA A KERESZTÉNYSÉG KRISZTUS-KÖVETÉSÉBEN. Az átfogó gondolkodáson alapuló élet kezdetét „megtérés“-nek nevezi a lelki irodalom. Mindenesetre nem erős elhatározással kezdődik az ilyen élet, hanem odafordulással ahhoz, aki meghív bennünket követésére, akire hallgatunk, és akinek meghívását elfogadjuk. A német nyelv szójátéka fejezi ki ezt legszebben: Aus dem Horchen wird Ge-h o r s a m , aus dem Hören wird Zu-ge-h ö r igkeit; a figyelemből engedelmesség lesz, a hallásból hozzátartozás.

Érdemes volna egyszer megvizsgálni emberi magatartásunkat a szentírás fogalmai: „meghívás“, „hallás“ segítségével. Mit nevezünk lelkiismeretnek, ha az nem a nevelés eredménye, sem pedig egy érvényben lévő rendszer alkalmazása?! A szentírás úgy írja le a lelkiismeretet, mint emberi képességet, hogy meghalljunk valamit, amit nem neveltek belénk és amiben nem vagyunk jártasak. A lelkiismeret bensőnk füle, amellyel fölfogjuk egy ismeretlen szavát, és a hang, amellyel válaszolunk erre. A lelkiismeret képesség: a hívó szóra szóval vagy tettel felelni és ezáltal felelősnek lenni. Lelkiismeretünkkel vizsgáljuk meg és ítéljük meg a hallottakat, és teszünk ennek alapján szabad elhatározásokat. A lelkiismeret nem az elnyomás, hanem a lelki szabadság ismertető jele. Mi akkor a bűn ebből a szempontból tekintve? Nem más, mint hallani, de meg nem hallani; elzárkózni, mintha semmit sem hallottunk volna; a hallott szóra nem felelni, és ezzel felelőtlenséget elkövetni. A bűn egy hallószervvel megáldott ember süketsége; egy látó ember vaksága; egy beszélni tudó némasága. Az eredeti bűn tana sem akar mást mondani, mint hogy az ember „nagyothalló“, „rövidlátó“, „beszédében megzavarodott és dadogó" lény; csak abban akar maradni, amit már ismer, amiről már ítéletet alkotott és nyilatkozott. — Ha a teológus arról beszél, hogy a keresztségben az ember megtisztult az eredeti bűntől és Krisztusban új lény, új ember lett, akkor végeredményben ezt mondja: az embernek kinyílt a füle és hallja Krisztus meghívását; kitisztult a szeme és látja Krisztusban embersége beteljesedését; megoldódott a nyelve és feleletet ad Krisztus hívására. (Vő. a keresztség liturgiáját.)

VI. A KRISZTUS-KÖVETÉS ERŐVONALAI KRISZTUS IRÁNYÁBÓL.

Krisztus földi élete nem más, mint isteni mivoltának emberi dimenziókba való áttétele. Jézus meg akarja mutatni, az embereknek lényével, életével, hogy milyen az Isten.

Lényében és életében megjelennek előttünk Atyja arcvonásai. (Jn 1,18.) ö az „egyedüli Uralkodó, a királyok királya és az uralkodók Ura“, aki „megközelíthetetlen világosságban lakfk, akit senki nem látott s nem is láthat" (1Tim 6,15-16). Csak a Fiú látta öt. Aki viszont Krisztust látja, az látja az Atyát is (Jn 14,8-10). — Ez az atyai vonás jelenik meg a földi Krisztusban,

31