Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Németh József: Egy teljesebb emberi élet struktúrái

legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat“ (Mt 22,37). A teljesebb élet súlypontja a keresztény ember számára Istenben van; Istent azonban a felebarát képviseli. Csak ezzel a súlypontáthelyezéssel találja meg élete teljességét.

„Ugyanaz a lelkűiét legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. ö isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta önmagát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta, és minden mást felülmúló nevet adott neki“ (Fii 2,5-9). — A szentírás nyelve nem filozófiai nyelv. Talán megtévesztő, ha „lelkülettel", „életszemlélettel“ fordítjuk le a „phronein“ igét. Phronein az antik mentalitás szerint a „phrén“-nek, a szívből, tüdőből és szexuális életerőből álló emberi súlypontnak az aktusa. A phrén-ben van a gondolkodás középpontja is. Ha ez nincs rendben, akkor skizo-phrénia, öntudathasadás áll be. Mivoltunk egész súlyával, öntudatunk minden rétegével kell tehát követnünk Krisztust életében, halálában és feltámadásában. Hisz egy személy után menni annyi, mint mindenhova vele tartani; nem lehet a fele- úton cserben hagyni.

III. A TELJESEBB ÉLET KEZDETI FELTÉTELE AZ ÁTFOGÓ GONDOLKODÁS (METANOIA). Hogy ilyen életet élhessek, teljesen meg kell változtatnom gondolkodásomat, mint ahogy a kondérból kanalazóknak is meg kellett érteniük, hogy életüket csak akkor találják meg, ha életszemléletükben egy másik személy lesz a súlypont. — A bezárkózottnak meg kell nyitnia magát. Az elégedetlennek el kell ismernie határait, korlátáit. A haragosnak és a bosszankodónak meg kell tanulnia a hálát, a közömbösnek az odaadást; a kétszínűnek, a diplomatáskodónak úgy kell élnie, ahogy van, igazi, valódi énjével. Aki köti magát valamihez vagy valakihez, annak meg kell tanulnia az elszakadást; tiszteletben kell tartania a másik szabadságát. Aki állandóan a rossz világról panaszkodik, annak meg kell értenie az embereket. Aki mindenütt helyt áll és sikereket arat, annak alkalmakat kell keresnie, hogy békét teremtsen, ahol veszekedés van. Akinek tudása, képzettsége van, annak át kell alakulnia szerető emberré. Az erős karakternek engedékennyé, önátadóvá kell lennie. Aki hozzászokott ahhoz, hogy mindent maga végez, meg kell értenie, hogy neki is szüksége van segítségre; hagynia kell, hogy az ő beavatkozása nélkül is történhessék valami.

Minden teremtő munkában, életmegnyilvánulásban van egy pozitív és egy negatív pólus közötti feszültség. Ha valaki csak az egyik pólust veszi tekintetbe, az halálosan egyoldalú lesz, mert megszünteti a feszültséget, és ezzel megöli a teremtő munka feltételeit, lerombolja a valóságot. A keresztény élet feltétele a valóság két pólusát átfogó és termékeny feszültségben tartó gondolkodás. Csak ezzel lehet a paradox igazságokat megérteni, mint pl.: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja“ (Mt 10,39).

29