Szolgálat 29. (1976)
Tanulmányok - Németh József: Egy teljesebb emberi élet struktúrái
A költő, az író „Istene" a legszebb emberi vágyálom beteljesedése, az örök, időtlen szépség élvezete. A filozófus és a dogmatikus, a tudós és a kutató így mutatná be „Istenét“: Ö a Létező, a Törvény és a Rend, a Véletlen és a Szükségszerű. A moralista ezt mondaná „Istenéről": ő a Kötelesség és a Természet, a Kell és a Muszáj. A kereszténység Istene Jézus Krisztus Istene. Jézus Krisztus Istene így szól egyszülött Fiához: Akarod-e? S a Fiú válasza: „Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van" (Zsid 10,7). — De az emberekkel szemben is ilyen marad Jézus Krisztus Istenének magatartása: meghív egy teljesebb emberi életre (Mt 22,1-14; Lk 12,35-48) minden kényszer alkalmazása nélkül. Hölderlin szerint Isten úgy teremtette az embert, mint az óceán a kontinenseket: visszahúzódott tőlük, hogy kiemelkedjenek. A keresztény ember tudja, hogy az „Istenről" való örök álom konkrét valóság lett; hogy Isten nem a szépség, bölcsesség, törvény, rend, véletlen, szükségszerűség, természet, szervezés és küzdelem elvont fogalmaiban keresendő, hanem Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus a keresztény élet sorsa, útja és batyuja; a teljesebb élet az ö követésében áll. (Mt 8,18-22; 12,46-50). Ö az a maradandó kincs, amelyet a hivő ember megtalál, és amelyért mindent odaad (Mt 13,44-46; Lk 12,32-34; 18,18-23), még saját magát is. II. A TELJESEBB ÉLET LÉNYEGE. Talán egy történet világítja meg legjobban ezt az elméleti kérdést! A köztiszteletben álló öreg rabbi azt kérte egyszer Istentől, hogy mutassa meg neki a mennyet és a poklot. Isten készségesen teljesítette a rabbi kérését. Megbízta Illés prófétát azzal, hogy vezetgesse el a kívánt helyekre. Illés először egy nagy terembe kísérte a rabbit. A terem közepén tűz égett. Rajta óriási kondér, benne a legpompásabb ételek. A kondér körül emberek ültek hosszú-hosszú kanalakkal és merítettek. Mindegyikük halvány, sovány, vérszegény, csak csont és bőr. Kanaluk nyele ugyanis olyan hosszú volt, hogy egy falatot sem tudtak a legízletesebb ételekből szájukba kanalazni, akárhogy is erőlködtek. Mikor a két látogató elhagyta a termet, a rabbi kérdezte a prófétát: mi volt ez a különös hely? Ez volt a pokol, — felelte Illés. S vezette tovább egy másik terembe. A berendezés ugyanaz, mint az elsőé. A terem közepén tűz ég. Rajta óriási kondér, tele a legízletesebb ételekkel, mi szem-száj ingere. A kondér körül emberek ültek hosszú-hosszú kanalakkal, és állandóan merítettek. Mindegyikük jóltáplált, egészséges, boldog, ragyogó arcú. Aztán még egy kis különbség. Ezek az emberek nem azzal kísérleteztek, hogy saját magukat táplálják, hanem hosszú-hosszú kanalaikkal egymás szájába rakták, kanalazták az ízletes falatokat. A rabbi csak nézett, nézett. Ez volt a mennyek országa, mondta Illés próféta, mikor ismét künn voltak. A teljesebb élet lényege, a „mennyei boldogság“ öröme abban áll, hogy létünk súlypontja egy másik személy életében van, saját életünkbe viszont beengedtük egy másik személy életének súlypontját. Amikor egy törvénytudó megkérdezte Jézustól, melyik a főparancsolat. Jézus így felelt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből. Ez a 28
