Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Békési István: Matt Talbot hősi harca
tartóztatott emberek száma. Egy harmaduk nő volt. 1866-ban 19 esetben szerepelt a halál okául a szomorú kitétel: „a halál oka részegség“. A kegyelem órája Az apa példája és az ír nemzeti átok biztosan vitte Mattot a romlás útján. Ezt látta maga körül, ezt látta otthon. Igaz, öt millió ember letette a „pledge“- et, a nagy ígéretet, hogy szakít az ivással, mikor a nagy kapucinus atya, Father Matthew örök halállal és nemzeti romlással fenyegette őket. De elmúltak azok a hősi idők, úgy látszott, minden visszatért a régi kerékvágásba. Matyink is abban haladt. Csak annyi maradt meg jobbik énjéből, hogy a misét fel nem adta, és ha lopott pénzből akarták Itatni, akkor ki tudta mondani, hogy „nem“. Azon a szombat reggelen, 1884-ben sem volt egy fillér sem a zsebében; két — szintén pénztelen — testvérével ott ácsorgott a kocsma előtt. Nem dolgozott a héten, nem volt italra pénze. No majd jönnek a szerencsésebb jóbarátok, akik dolgozhattak. Bizonyára behívják őket. Potyáztak már nála is eleget és elegen ... De hiába vártak. Valami megkeseredett Matt szájában, és odaszólt testvéreinek: „Megyek haza.“ Anyja csodálkozott, hogy olyan korán és ráadásul józanul tér haza. „Megyek a Szent Kereszt kollégiumba, és ígéretet teszek“ — mondta Matt. Anyja intette, ne tegyen könnyelmű ígéretet. De mikor a 28 éves ember elindult, utána kiáltott: „Adjon neked az Isten erőt, hogy meg is tartsad!“ Matt keresett egy papot a kollégiumban, letette a pledge-et és meggyónt. Másnap a vasárnapi misén megáldozott. „Isten országában valami készül, valami lesz ...“ A hősi harc Akkor nézett csak nagyot az édesanya, mikor hétfőn reggel öt órakor felkelt a fia, hogy munka előtt a jezsuiták Gardiner utcai templomába misére menjen. És a komoly indulást nem követte csalódás. Matt minden reggelt misével kezdett, és este, munka után újra betért valamelyik templomba. Lehetőleg távolabbiba, hogy megszabaduljon a pajtásoktól. Mert ez a munka utáni idő volt a kísértés órája. Ilyenkor álltak meg egy-két pint sörre. Tudta, hogy nem volna képes ellenállni. Hát annak tabernákulumához menekült, aki a keresztről kiáltotta: „Szomjazom.“ Ott maradt sokszor lefekvésig, ott volt szombat délután, ott vasárnap. Nem volt még gyakorlata az imában. Serdülő éveiben egy-két megszokott reggeli imádságon, egy-egy időnként eszébe jutó üdvözlégyen túl (ezeknek tulajdonította később megtérését) nem sokat gondolt Istenre. De tudta, hogy ott jó helyen van. Az első három hónap volt a legnehezebb. Néha csüggedten mondta é- desanyjának: „Anyám, nem jó ez semmire. Ha letelik a három hónap, megint inni fogok.“ Egyik este olyan erős volt a kísértés, hogy betért egy kocsmába. 45
