Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Sántha Máté: Az aszkézis buktatói

szeretet nem érzi a fáradságot, ha pedig mégis, akkor azt is szereti. Tehát szembe tud szál Inti a jóakarat akadályaival és a szolgálat nehézségeivel, önmagában és önmagán kívül: ez lenne az aszkézis.

Azt szokás felhozni ezzel szemben, hogy az aszkézisnek meg kell előznie a szeretetet, mert akinek belső világa „rendetlen“, az nem tud helyesen szeretni. Csakhogy az ember lelke nem mindenféle holmival megtömött fiók, ahol „rendet tudunk csinálni", kihajigálva, ami fölösleges. Nem edény, amelyet „ki kell ürítenünk", hogy majd azután (egy valójában nemlétező semleges állapoton áthaladva) betöltse az Isten. Nem is egy autó ablaküvege — Merton hasonlata —, amelyet a törlővel automatikusan végigszántunk, „megtisztítva a rendetlen hajlamoktól", és máris tiszta. Hanem ha már képpel élünk, inkább összekeveredett vasreszelék, amely a mágneses erővonalak hatására rendeződik. A mágnes: Isten. Az ő szeretete sugárzásának kell kitenni a lelket, elsősorban Jézus személyében, hogy megérezze, és így legyen ereje vonzása után igazodni.

Ha nem így történik, az negatív fejlődést eredményez. Több oldalról mutatkozhat k ez meg:

1) Visszavonulás a világtól és az emberektől. Szent Ignác híres elve szerint a teremtményeket annyiban kell felhasználnunk, amennyiben segítenek célunk, azaz Isten szolgálata felé, és annyiban kell megválnunk tőlük, amennyiben akadályoznak. A gyakorlatban akárhányszor mintha csak az elv második felét vennék figyelembe. Holott ki nem látja, hogy a pozitív aszkézis sokszor éppen annyi vagy még több erőfeszítéssel jár, mint a negatív, a lemondás! Isten ezt az egy életünket nem azért adta, hogy jól- rosszul „átessünk“ rajta, és utána majd jöjjön az „igazi", hanem szeretete ajándékául magunknak és másoknak.

2) Félelem. „Aki fél, az nem tökéletes a szeretetben" — mondja a szeretett tanítvány (1Jn 4,18). Maga Krisztus festi meg a talentumok példabeszédében (Lk 19,20-26) annak az embernek a típusát, aki Isten „meg- bántásától“ félve inkább nem él a rendelkezésére álló lehetőségekkel, pedig éppen ezzel vonja magára Ura rosszallását. Ha az ilyen pl. családot alapít, „búra alatt" szeretné nevelni gyermekeit. Ezzel persze csak annyit ér el, hogy kétes és zavaros forrásokból fogják meríteni mindazt, amire fölkészíteni az ő kötelessége lett volna.

3) Életideg enség. Igyekszik hátat fordítani a „csábító" világnak, és csak a legszükségesebbet venni tudomásul belőle. A természet, a művészet, a közösség, mindaz az emberi tényező, amely okosan felhasználva harmonikusan fejleszti egyéniségünket, kiesik az életből, Ül. nem jut kellő szerephez. Különösen rosszul járnak a kedélyi elemekben gazdag művészeti ágak: költészet, zene. Az eredmény: műveletlenség, egyoldalúság, magány. Ami nemcsak egyénileg sajnálatos, de akadálya az életbe való beépülésnek és ezzel a keresztény tanúságtételnek is.

38