Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Franz Löwenstein: Krisztus megismerése az evangéliumokból

hogy életüket adják érte? Sőt még azt is mondja: „Aki hisz bennem, az üdvözül, aki nem hisz, már elítélte magát.“ Teremtőm, hogy támaszthat ember ilyen igényeket?! És ami még ennél is jobban megijeszti őket: a hivő zsidónak mindaz, ami Isten találkozását illeti népével, érinthetetlen szentség. Ugyanúgy történetének nagy alakjai. Jézus azonban azt mondja: „Salamonnál nagyobb van itt, a templomnál nagyobb van itt.“ De még erősebb is jön. Amikor szemrehányást tesznek neki, hogy szombaton gyógyít, azt mondja két helyen is: „Az Emberfia ura a szombatnak.“ Teremtőm. hát ki rendelte el a szombatot? Jáhve. És a hegyi beszédben még a tízparancsolat legszentebb szavait is a szájára veszi: „A régieknek azt mondták: ne ölj, ne törj házasságot, én azonban mondom nektek ...“ Itt még Jáhve szent törvényével is rendelkezik. Jó, ha szemünk előtt tartjuk ezt a nagyobb összefüggést, így megértjük, hogy az a néhány hely, ahol a szinoptikusok Krisztus Istenségéről írnak és János számos helye nem valami hajánál fogva odarángiatott dolog, hanem csak azt mondja ki, amit az előzmények után ki kell egyszer már mondani.

Csak két jelenetet emelek ki. A jeruzsálemi templomban belekiáltja Krisztus a hullámzó tömegbe a felhívást: „Én vagyok az igazság, Aki hozzám jön és hisz bennem, azt szabaddá teszi az igazság.“ Alighogy kimondta ezt a nagy és szép mondatot, szembe találja magát a farizeusok ellentmondásával: hát tán ők, Isten gyermekei nem szabadok? De az Úr megfelel nekik: „Ti egyáltalán nem is ismeritek Istent, akit atyátoknak neveztek. Én azonban ismerem, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug lennék.“ És nekiktámad, megmondja nekik, hogy ők, akik életére törnek, nem Isten gyermekei, hanem a hazugság atyja az ő atyjuk. A választott nép vezetőinek szemére hányja, hogy a sátán gyermekei! Erre aztán felforr a dühük ellene. „Nem, mi Ábrahám fiai vagyunk.“ És mikor Jézus az orruk alá dörgöli: „Ábrahám? Ábrahám látta az én napomat és ujjongott, hogy láthatja“, ráförmednek: „Micsoda? Még 50 éves sem vagy, és el akarod hitetni, hogy Ábrahámot láttad?" Evvel mintha kiugratnák az Úrból a szót: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.“ Ez a szó zsidó füleknek egészen egyértelmű. Ez az a szó amit Isten mondott az égő csipkebokorból: „Én vagyok, aki vagyok.“ Tehát az ellenség válasza az, hogy köveket ragad megkövezni őt, hiszen Istenné tette magát.

De nézzünk egy pillanatra az apostolokra. Az ő számukra nem lehet Jézus csaló, nem lehet szélhámos. Nem lehet istenkáromló sem. Dehát miit mondott? Jézus, a mesterük azt mondta, hogy ő Jáhve! Ez túl nagy, túlságosan megfoghatatlan ahhoz, hogy megértsék. Igaz, vannak a kegyelemnek különleges pillanatai, amikor például Péter kijelenti: „Mi hisszük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia", de aztán mintha mindez elmerülne, és képesek gondba esni, honnan vegyenek kenyeret, hogy az Urat ne hagyják éhezni, így megy ez Jézus egész nyilvános életén keresztül: az Úr titok a számukra, nagy és szent, és mégis olyan emberi és olyan közeli.

30