Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mindenben találjuk meg az Istent
Van egy hely az Újszövetségben, amelyik talán jobban megmutatja Krisztus igazi képét, mint bármelyik. Az utolsó vacsorán történt. János mondja el a búcsúbeszédben. Az előző időben a tanítványok minden szeretetük mellett is féltek az Úrtól, ha valami balgaságot mondtak, vagy éppen civakodtak. És ha az Úr Istenről beszélt, ez olyan nagy volt, olyan titokzatos, olyan fölfogha- tatlan. De ma este olyan közel van hozzájuk, mint még soha. Érzik, hogyan aggódik jövőjük miatt, milyen nehéz neki elmenni tőlük, és boldog örömmel tapasztalják, hogy jelentenek valamit neki, hogy az Úr ragaszkodik hozzájuk. És ma este olyan közvetlenül, olyan világosan beszél az Atyáról, mintha épp most jönne tőle, úgy hogy Fülöp szíve megmelegszik, és kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég." Az Úr ekkor megfordul, és azt mondja: „Fülöp, hiszen olyan régen ismertek már engem, hát nem tudjátok, hogy aki engem lát, az látja az Atyát?“ Fiát most kimondta! Nézzétek meg az Úrnak ezt a képét, ahogy tanítványai között van, olyan közel, olyan emberien, olyan bizalmasan, mint még soha, és ahogy mondja nekik halk csodálkozással a hangjában: Hát még mindig nem fogtátok föl, hogy aki az én arcomat látja, az Isten arcába néz? Ez az Úr az apostolok élménye. Ez az Úr, ahogy előttünk áll. Weissmahr Béla MINDENBEN TALÁLJUK MEG AZ ISTENT Istent minden dologban megtalálni olyan alapvető kérdés, hogy állandóan vissza kell térnie, újra meg újra föl kell figyelnünk rá és gondolkodnunk kell róla. 1) Miért? — Mert a) Lelkiségi követelmény. A lelkiélet pontosan azt kívánja, hogy ne csak az imádságban, hanem minden tevékenységünkben és életünk minden viszonylatában az Istent keressük, és meg is találjuk. b) Modern követelmény. A mai embert igazán csak az a lelkiség tudja megragadni, amely a vallási életnek, az Istennek nem egy a mindennapi élettől különálló szentélyt biztosít csupán, hanem képes megmutatni, hogy Istennel mindenütt, a profánnak nevezett élet minden viszonylatában is találkozni lehet, sőt kell. c) De a legmélyebb oka (és egyszersmind a legáltalánosabb oka is, amely független attól, hogy lelki emberek vagyunk-e, és attól is, hogy modem, a mai élethez alkalmazkodó lelkiséget keresünk-e vagy nem) egyszerűen az, hogy Isten alapvetően néma marad mindaddig, amíg ide el nem jutunk. És minél beszédesebb lesz jelenléte számunkra a dolgokban, annál inkább találkozunk vele személyesen is. Mert Isten nem szól hozzánk másképp, mint a teremtményeken keresztül. 31
