Szolgálat 27. (1975)
Marosi László: Mint patrónánkhoz, édesanyánkhoz...
énekelnek. A zsoltározás Magyarországon a 19. sz. elején terjedt el, de századunk elején egyházi hatásra megszüntették. Osliban azonban nagyon népszerű volt, és a hívek nem hagyták abba. A zsoltárokat Jáky Ferenc fordította le és tanította meg velük. A falu apraja-nagyja tudja és énekli a 109, 112, 121, 126, 147. zsoltárt, a helyi himnuszt és a Magni- ficatot. Az egyik verset a férfiak, a másikat a nők éneklik. — Vesperás után van a hívek búcsúzása a Szűzanyától. A templomban ilyenkor reggeltől estig zeng az ének, az ima; mégis a nagy élmény a liturgia csúcsa, a szentmise. A háború utáni években — ez a Jéger-féle gyűjteményből kivehető — vigaszt akart nyújtani a kegyhely a sok hadiözvegynek és árvának. Ma sajátos feladata talán a keresztény nagykorúságra nevelés: a tanítással, a zsoltározással, a gyóntatószékekben való megtérésekkel. Csatár (Zala m.) Nemcsak a megye, de az egész Dunántúl legősibb búcsújáró helye. Az Országos Levéltár és a szomszéd plébániák Canonica Visitatióinak adatai ritka folyamatossággal dokumentálják történetét. Már a rómaiak idejében lakott terület, — a népvándorlás elsöpri a rómaiakat. A Dunántúlt ellepik a húnok által hajtott gótok, és minden romba dől. Szent István halála után Henrik császár hadai törnek be az országba, rabolva, fosztogatva. Pusztacsatár már ekkor létezett. Sőt írásos dokumentum szól arról, hogy egy hittérítő itt telepedett meg. Nagyon érdekes a ma is meglevő befalazott kődombormű a Kr. u. 568-796 közti időből, az avar kultúra idejéből (egyedüli az országban ebből a korból): középen a túzok, amit imádtak, előtte nyelvének a kereszt, a nyelven virágok, a sárkányok menekülnek ... A magyarázat szerint jelentése: íme a ti istenetek, a túzok is szépet mond a keresztnek, — ti is kövessétek! A 11. században kolostor állt itt. A tatárok mindent leromboltak, újraépült. A török időben plébánia. Már ekkor zarándokhely, Mária- szoborral. A szobrot elrejtették a török elől. Az ellenség elpusztította az egész vidéket, a falut és a kolostort is. A nép elmenekült. A község azóta sem épült fel. Egy fennmaradt följegyzés szerint a zágrábi és győri püspök vezette zarándokok imádkoztak a török elvonulása után, hogy megtalálják a szobrot. Ekkor a Szűzanya megjelent egy fán. Ásni kezdtek alatta, és megtalálták a szobrot. Akkor rendelte el a győri püspök, hogy a szobornak mindig egy fatörzsön kell állania, ügy van ma is. (Sajnos a szép faszobrot idők folyamán megfestették.) Messze vidékről jártak ide a zarándokok. A romok között remeték tanyáztak; az utolsó 98 éve halt meg. A múlt század vége felé a zarándokok megkevesbedtek. A második világháború után a templom romokban hevert, a tetőzet leszakadva. 95
