Szolgálat 27. (1975)
Hitter József: Bibliás szentolvasó az élő Egyházért
ba vagy a csuporba, s amit éppen a villával kihúzott, azt a pap elvette magának. Így cselekedtek a Silóba jövő egész Izraellel . . . Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az űr előtt, mert elidegenítették az embereket az úrnak való áldozattól . . . Mikor Héli meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak, azt mondta nekik: Miért cselekszitek azokat a dolgokat, azokat az igen rossz dolgokat, melyeket az egész néptől hallok? Ne, fiaim, mert nem jó hír az, amelyet hallok: vétekre viszitek az ür népét. Ha ember ellen vétkezik az ember, meg lehet engesztelni iránta az Istent, de ha az űr ellen vétkezik az ember, ki könyöröghetne érte?' Ám azok nem hallgattak atyjuk szavára“ (lSám 2,12-14.17.22-25). Jézus teste csupa seb . . . Papi sorsok felé fordult lelkünk most Jézus munkatársainak élvezetvágyát siratja. Mit szóljunk az újszövetségi oltár papjaira, ha azok is Béliál fiai: haszontalan, romlott emberek? A megváltás szolgái ők; de hazugság a lényük, ha testükön nem lesz nyilvánvaló Jézus élete, ha nem a szeplőtelen Főpap „formáját“ hordozzák szüntelen. Hiszen a szentelés erejében szívük az ő szíve, kezük az ő keze, ajkuk az ő ajka, lábuk az ő lába — élő, szent, Istennek tetsző áldozatra. A Tisztaságos Szűz olvasójával esedezzünk, hogy a papok nagy lelki érettséggel, hitből fakadó szabad döntéssel vállalják a cölibátus terhét. Életmódjuk legyen szerény, éljenek igazi közösségben a szegényekkel, a szenvedőkkel, a kitaszítottakkal, „nem a magukét keresve, hanem Jézus Krisztusét“. így igyekszünk-e élni mi is? Ének: Áll a gyötrött Istenanyja . . . 1-2. SZVU 65. 3) Tövisekkel koronázzák a királyok Királyát, Gúnypalástot dobnak rája, leköpik szent orcáját. „Ki a hű és okos gondnok, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja ... De ha a szolga azt mondja magában: uram még sokáig nem jön, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja . . . Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak“ (Lk 12,42-43.45.48). A kicsúfoltatás nemcsak királyi, de emberi méltóságától is megfosztja Urunkat, kiszolgáltatva kínzói kénye-kedvének. így szenved papjai gőgjétől és anyagiasságától. A kettő nem azonos, de egymást támogatja: a vagyonon építheti magasra trónusát a gőgös ember. A pap Jézus szolgáló életét folytatja, az Isten szegényeinek szóló evangéliumot hirdeti: teheti-e önzetlenség, alázat, egyszerű jóság nélkül? Kérjük az alázatos, egyszerű, a lenézett Názáretben lakó Szüzet, esdje ki ehhez papfiainak a kegyelmet. Hű képét viseljék a szolgálni jött Jézusnak (OT 4), a Töviskoronásnak. Ének: A fényes Istenarcot . . . 1-3. SZVU 61. * 87
