Szolgálat 27. (1975)
Hitter József: Bibliás szentolvasó az élő Egyházért
4) Keresztet hord az űr értünk, bűneinknek keresztjét, Három ízben arcra esik, összetöri szent testét. „Ügy látom, Isten nekünk apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek ... Ha átkoznak minket, áldást mondunk. Ha üldöznek, türelemmel viseljük. Ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket" (lKor 4,9-10. 12b-14). A pap állandó keresztútja: a feloldhatatlan, roppant feszültség hivatása és a világ, hivatásának követelményei és saját gyöngesége között: Hivatása a magánnyal és az áldozattal jegyzi el. Megtapasztalja, milyen árva, milyen idegen ő és evangéliuma a szekularizált világban (PO 22). Sikere vagy természetfölötti, akkor hívei Jézusé lesznek, nem az övé; vagy pedig hamis látszatsiker, s ezért magányának paphoz méltó feloldását nem szolgálhatja. Egyetlen eszköze van a kitartásnak: a személyes szeretet, a teljes odaadás Isten és a lelkek iránt. Mária, aki követte a keresztúton roskadozó Piát, esdje ki ezt a papoknak, és minekünk is. Ének: Szívünk, lelkünk most kitárjuk ... 1, 4. SZVU 78. 5) A keresztfán bemutatja Urunk az áldozatot, Add Jézus, hogy elkerüljük a szörnyű kárhozatot. „Minden (fő)papot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért, mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik. Ezért a népért is és saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront. így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra . . . Földi életében hangos kiáltással, könnyek között imádkozott, könyör- gött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Müve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki" (Zsid 5,l-5a.7-10). A pap „alter Christus“; sorsuk is azonos. Krisztus áldozatát újítja meg naponta; lelke mélyén, életében megszakítás nélkül kell folytatnia. Ott engesztel az igazságos Isten előtt az ellenszegülő emberért (vö. Jóéi 2,17) és „saját vétkeiért". Sokszor talán úgy érzi, hogy az Isten is hallgat, és felkiált a prófétával: „Rászedtél, Uram! Rá vagyok szedve!" (Jer 20,7), vagy a kereszten függő Jézussal: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?" — Mária, aki a kereszt tövében kimondhatatlan gyötrelmek között lett mindnyájunk Édesanyja (vö. Jn 19,25-27), 88
