Szolgálat 27. (1975)
Máriaföldi Ödön: Lourdes lelke - Lourdes-i zarándokok beszámolóiból
dicsőségére, hogy valaki meggyógyuljon, akkor meggyógyul, ha az, hogy ne gyógyuljon meg, akkor nem fog meggyógyulni. És a gondolataim körül egyre zúgott a refrén: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem!“ Aztán, mint mikor a tengeren beáll az apály, ezek a hangok is elcsitultak; vége lett az imaórának, az emberek elmentek, este lett, hideg lett, és az uram megszólalt: „Késő van már, menjünk vacsorázni.“ Szótlanul mentünk, egyikünk se tudott beszélni, annyira tele volt a szívünk. Csak annyit mondott később: „Ez az atmoszféra leírhatatlan. De nehéz lesz innen hazamenni!“ Csodát nem láttunk. De biztos, hogy mióta Lourdes-ot megjártam, azóta másképpen imádkozom. Mondhatnám, hogy megtanultam Lourdes-ban imádkozni. + Már a vonatban fölismerjük egymást, lourd.es-i zarándokok, anélkül, hogy ismernénk egymást. A mosolyunkról. A szenvedésnek, a részvétnek és a reménynek ez a mosolya úgy száll át arcról arcra, mint ahogy az esti körmenet előtt gyullad ki egyik gyertya a másik után. Ennek az eredetijéhez oly kevéssé hasonlító Mária-szobornak a másolatai százezerszámra terjednek világszerte. Gyerekesség, de úgy van: kezünknek meg kell érintenie valamit, szemünk látni akar egy képet. Rómában egyszer Msgr. Duchesne, az ereklyék kérlelhetetlen szakértője, letérdelt egy nyilvánvalóan hamis jászolereklye előtt, és sírni kezdett. Környezete megdöbbent, mire ő kijelentette: „Az igazit juttatja az eszembe.“ Éppen így azok a palacknak vagy hőmérőnek használható világító szobrocskák, mindaz a szörnyűség, amit a kereskedők árusítanak, az „igazit“ juttatják eszünkbe: Máriát, Krisztus Anyját és az emberek anyját! Különben a massabielle-i szobor jól megfelel a Szentírás képének: „ó én galambom a sziklaüregben . . . “ Az ember azt mondaná, hogy a következő percben elrepül. Nem minket néz, hanem az eget. Lourdes olyan, mint egy három fokú létra. A legalsó Bernadette, a második Mária, a harmadik Jézus. Bernadette Máriát nézi, az pedig az eget. + Lourdes városkája éjszakára becsukódik. A boltokba visszarakják az árukat és lebocsátják a redőnyöket. A nagy bazárt bezárják, a város kihalt. De Mária birodalma nyitva marad. Szabadon járhatják a kései zarándokok, a magányos imádkozok. Lourdes szíve mindörökre nyílt város. Ha valakit meglátogatott az Isten, az soha többé nem zárul be. + Egy este ott voltam a grottánál. Szakadt az eső. Nyolcán húzódtunk meg a szikla védelme alatt, a forrás és — a sötétben láthatatlan — bazilika között: két néger, egy nagyon egyszerű öregasszony, egy másik asszony, akinek az arcáról lehetett leolvasni, hogy sok minden nyugtalanítja, egy fiatal pár kisgyermekével és jómagam. Az esőcseppek időről időre kioltottak egy-egy gyertyát. Nem hallatszott más, mint a kialvó láng sercenése, a zápor kopogása az esplanade-on és a Gave csobogása. Csendesen ültünk a fekete szikla mentén. Egyszerre a kicsi kiszakította magát apja karjából, és futni kezdett a szobor felé, ezt kiáltozva: „Mama! mama!“ Egymásra néztünk. Ez a gyerek kikiáltotta azt, amit mindannyian gondoltunk. 50
