Szolgálat 27. (1975)
Máriaföldi Ödön: Lourdes lelke - Két lourdes-i csoda (Nagy Ferenc)
KÉT LOURDES-I CSODA Lourdes-ba évenként több millió ember látogat el; az 1958-as jubileumi évben 6 milliónyian jöttek. 1971-ben 3 362 525-en. A betegek száma 1950-ben 30 000 volt; 1971-ben a két kórházban 44 371 (ehhez a számhoz hozzá kell adni azokat a betegeket, akik szállodában szálltak meg). Ez utóbbi évben 368 050 fürdőt vettek. Az Orvosi Hivatalt 1950-ben 1400, 1959-ben 1598 és 1971-ben 1636 orvos és gyógyszerész látogatta meg; 1949-ben 47 egyetemi orvosprofesszor járt ott. A látogató orvosok között szép számmal akadnak protestánsok, zsidók, mohamedánok, buddhisták, szabadkőművesek, hitetlenek. 1858-tól 1958-ig több mint 5000 gyógyulást regisztráltak, 1946 és 1969 között kilencszázat. A komolyabbnak tekinthető évi gyógyulások száma kb. harminc. Az egyházi hatóságok 1858-tól 1958-ig 58 (1971-ig pedig, ha nem csalódunk, újabb tíz) gyógyulást ismertek el hivatalosan orvosilag meg nem magyarázható, a Boldogságos Szűz közbenjárásának tulajdonítható gyógyulásnak. Közülük való az alábbi két eset. A gyógyulások kivizsgálása jelenleg három lépésben történik: 1) Először az Orvosi Hivatal foglalkozik a betegségre, a gyógyulás lefolyására és maradandóságára vonatkozó vizsgálatok lefolytatásával és dokumentálásával; 2) a kiemelkedő eseteket a Nemzetközi Orvosi Bizottság vizsgálja felül; ennek a bizottságnak 1956-ban 36 tagja volt tíz nemzetből; 3) az utolsó vizsgálatot a meggyógyult beteg helyi megyéspüspöke végezteti el egy egyházi bizottsággal, és a püspök mondja ki a gyógyulás természetfölötti jellegét megállapító döntő szót. A következő két eset vázlatos összefoglásának forrása: Louis Monden, Hét wonder (Utrecht-Antwerpen 1958), 217-221. és 197-199. Pieter De Rudder Az utóbbi évszázadok legtöbb feltűnést keltő csodája a lourdes-i Szűz egy belgiumi szentélyében történt 1875-ben. Századunk első évtizedében, a meggyógyult ember halálát követő években száznál több orvos tanulmányozta át az esetet; a milánói orvostudományi akadémia ötórás nagy vitát szentelt neki. A tények önmaguktól beszélnek, és kevés komoly ellenvetésnek hagynak helyet. Pieter De Rudder 53 éves kertész Jabbekében (Brugge közelében, Belgiumban). 1867. február 16-án egy megbillenő fatörzs elkapja a bal lábszárát; eltörik a sípcsontja és a szárkapocscsontja. Egy oudenburgi orvos, Dr. Affenaer kiveszi a csontszilánkokat, helyreállítja és gipszbe teszi a törést. Néhány héttel később, mivel a beteg éles fájdalmakról panaszkodik, a gipszet le kell venni. Az orvos a lábfej hátsó felén egy mély gennyező sebet, a törés helyén pedig üszkösödő sebet talál. A törés egyáltalán nem gyógyult. 51
