Szolgálat 27. (1975)

Máriaföldi Ödön: Lourdes lelke

Minden évben többmillió zarándok érkezik, és megtölti Lourdes 600 szállodáját. Számuk nem apad, és a buzgóság csak fokozódik. 1973 őszén úgy tapasztaltam, hogy sok zarándokutam között ez volt a legszebb és legmeghatóbb. ügy imádkoztak a nemzetek, mint az angyalok az égben, és a mély csend a trappista szerzetesekén is túltett.

Franciaország minden egyházmegyéje küld évenkint pár ezer zarándokot, általában püspökükkel élükön. Ott voltam egyszer, amikor kb. 8000 lille-i zarándok érkezett nyolcas sorokban, és énekelték égi Anyjuknak: „Északról jöttünk dicséretedre.“ Részt vettem német, angol, olasz, spanyol, baszk tömegek zarándoklatán. 25 év alatt találkoztam horvátokkal, portugálokkal, osztrákokkal, írekkel, bajorokkal, hollandokkal és indusokkal. Mind sugároztak az örömtől és a buzgó imától jó égi anyjuk közelében. Más alkalommal előttem vonult el 50 svájci ügyvéd a pápai testőrök ruhájához hasonló egyenruhában, tollas fö- vegjeikkel.

De amikor 4000 cigány vonult végig Lourdes utcáin, jobbjuk mellett francia plébánosaikkal és a kedves nővérek karjaiban a kis pur- dékkal, és szólt a hegedű és a gitár! Lourdes ilyet még nem látott. És mikor több mint 100 cigány hegedűn játszotta az Ave Máriát a barlang előtt, szem nem maradt szárazon. Kevéssel később Lourdes főpásztora Bombay érsekbíborosát „kinevezte“ a cigányok bíborosának.

Egy téli éjjel, éjfél előtt 75 argentínai nő érkezett repülőgépen. Mindegyik odahelyezte ajándékát a barlangba, és üdvözölte a maga módján „a népek anyját“. Aztán mentek szállásukra, — egy kivételével. Ez a fiatal, hatalmas termetű nő felém jött és arra kért: tegyem kezemet a fejére, és mondjam meg, milyen vétkek ellen kell felfegyverkeznie. Forró ima szállt Mária Szíve felé, és végül is kijelentettem: „Végtelen alázatosságra van szüksége, senora.“ — „Hát kitalálta! Ez a beszéd Istentől jött. Tele vagyok gőggel, korbáccsal verem szolgáimat, azt hiszem, hogy mindent tehetek, mert gazdag vagyok. De most Isten mondta a páter által, hogy véget kell vetnem e szenvedélynek.“ Alázatos zokogás fejezte be ezt az éjféli találkozást. — Más alkalommal egy másik argentinai csoporttal találkoztam, élükön Buenos Aires bíborosérsekével.

Lassan siklik el mellettem egy tolókocsi. Egy leány ül rajta. „Én zsidó vagyok, idejöttem, hogy megmondjam Máriának, aki az én fajtámhoz tartozik, hogy csak néhány nap választ el a keresztségtől. Testvéreim, imádkozzatok értem!“

Hirtelen egy angol csoport érkezik: Egy fiatal édesanya 6-8 éves béna kisfiával, annak ápolónőjével és két-három felnőtt rokonnal. A gyógymedence felé mennek, ahol a víz be van fagyva. És kijelentik: „Itt Lourdes-ban azt mondták nekünk, hogy senki sem lett beteg és

44