Szolgálat 27. (1975)

Máriaföldi Ödön: Lourdes lelke

senki sem halt meg a gyógymedencében; de ilyen rettenetes hidegben jeges vízbe helyezni egy erőtlen, gyógyíthatatlan gyermeket nem bölcs eljárás. Ámde nekünk mély hitünk van és mérhetetlen bizalmunk.“ Csáklyákkal felhasították a jeget, és a kisfiú mosolyogva merült a víz alá gumiágyán.

Egyik legmeghatóbb emlékem ezerötszáz vak zarándok énekes búcsúja a barlangtól. Egymásba kapaszkodva közeledtek a sziklához, és áhítattal megcsókolták a köveket, amelyek látták az ég Királynőjét, Lourdes „tiszteletbeli polgárát“. És zengett az ének árja: „Isten veled, drága Anyánk!“ Arcukon kimondhatatlan boldogság fénylett.

Egy jól ismert plébános barátom, a rózsafűzér nagy imádkozója, Lourdes-ba menet megmondta: „Én nem fogok visszajönni!“ Sajnálkoztak rajta. A barlang előtt mély imába merülve nézte a szobrot. Egy kegyelmet kért. És megkapta. Egy halk kiáltást hallottak a körülállók, barátom összeesett, és már nem volt az élők sorában. A zsebében találták a kis papírlapot tanúságul: „Édesanyám, ott a barlangnál akarok meghalni, édes, meleg mosolyod alatt . . . “

A csodás gyógyulások megállapítására külön iroda létesült, amely az orvosi tudomány néhány csillagából tevődik össze. Erről csak azt akarom megjegyezni, hogy a gyógyulások végérvényes kihirdetése mindig tudományos alapon történik, s mindig komolyabb és nehezebb. (Lásd a csatolt két leírást.)

Egy nagy épület fogadja be a súlyos betegeket, mindennel ellátják és a szolgálják őket. 1952-ben kérdeztem meg az Istenben boldogult főnöknőt: „Szabad kérdeznem: Hány beteget fogadtak be ebben az évben?“ — „Tizenötezret“ — hangzott a válasz. „És ezek a szegény, egész életre beteg emberek hogyan viselték magukat, várva a gyógyulást?“ — „ó atya, sohasem hallottunk egy zokszót, egy zúgolódást vagy panaszt, mind Istenbe vetett bizalommal viselte súlyos keresztjét.“ — „És hányán gyógyultak meg?“ A főnöknő ünnepélyes komolysággal felelte: „Majd meglátjuk három év múlva. Tizenöten vannak különös megfigyelés alatt, és várják a csoda kihirdetését. De azt mondják, hogy azoknak a számát, akiknek a lelke gyógyult meg Lourdes-ban, senki sem ismeri, csak Mária, az irgalmasság anyja, és ez a szám felülmúlja az összes templomok tégláinak számát.“

A gyóntatószékek kápolnájában 70-80 gyóntatószék várja a bűnöktől megterhelt embereket. Sokszor gyóntattam ott magam is. Valóságos kegyelemáradásról lehet itt beszélni. Egy rendtársam mondta nekem: egy havi gyóntatás után több száz rendkívüli megtérésnek volt fültanúja. De sokszor a Gave folyó partján is gyóntatják a papok a sziklákra térdelt hívőket.

45