Szolgálat 27. (1975)
Oláh Miklós: Üdvözlégy, Istenszülő... (Máriapócs)
a népeknek hirdeti őt, mint az élet és halál uralkodóját.27 Hasonlóképpen a Bibliában élnek és gondolkoznak, a Biblia lelkü- letével és szavaival szólnak a többi ismert és ismeretlen nevű liturgikus szerzők is. Erős hegynek, kövér hegynek nevezett téged, szeplőtelen Szűz, énekében a te ősatyád, Dávid. Isteni kerevetnek mond az Énekek Énekében Salamon, kormánypálcának s Jákob létrájaként látott látomásában Izaiás, másutt meg kapunak, melyből az Isten újjáteremti az ember-kovászt.28 De természetesen nemcsak az ószövetség szerepel, hanem ugyanolyan mértékben az új is. Erre csak egyetlen példát: Mint ember jelentél meg előttem, mondá a szeplőtelen Szűz az arkangyalnak . . . űr van énvelem, azt mondod, és hogy méhemben helyezkedik el; de mondd meg nekem, miképp leszek én méltó befogadója és szentélye a keruboknál dicsőbbnek? Csellel ne ámíts el engem . . . Nem folytatom tovább az idézést, mert akkor az egész énekeskönyvet ide lehetne másolni. A fenti részek legkevésbé sem egyedülállóak, ez a stílus a tipikus. Joggal mondja E. Timiadis: „Az összes egyházi himnuszok és imák a Biblia meghosszabbításának és folytatásának tekinthetők.“ 30 Tudom, hogy a fentiekkel egyáltalán nem sikerült jellemeznem a keleti szertartású kereszténységet, de talán sikerült lelkiségének egyikmásik vonását érzékeltetnem, figyelmet, kíváncsiságot és talán némi megbecsülést keltenem általa. Szándékosan csak a hívek számára összeállított és általuk rendszeresen használt énekeskönyvre támaszkodtam a szemléltető idézetek összegyűjtésében. Nem könyvtári, eltemetett anyag tehát ez! A pócsi zarándokok is sorra éneklik. Nem új gondolatokat és igazságokat soroltam itt fel, hisz évezredes szövegek és gyakorlat támasztják alá és tanúsítják őket. Ma már a Zsinat és a nyugati kereszténység és fölfedezte, approbálta és nem kis részben átvette, hasznosítja. A kincsek őrzői mindenkor felelősséggel tartoznak a rájuk bízott értékekért. Itt pedig olyan kincsek vannak, amelyeket elsősorban nem is őrizni, hanem élni és kamatoztatni kell. A nyelv képtelen, hogy téged eléggé dicsérjen, s az emberi elme gyarló, hogy téged méltóan magasztaljon ó Istenszülő, de jóságos lévén, fogadd el a mi jó szándékunkat . . .3' ■> 41
