Szolgálat 27. (1975)

Oláh Miklós: Üdvözlégy, Istenszülő... (Máriapócs)

Milyen sokat tud egy-két szóval mondani: „. . . foganván fiat, Ádám- nál öregebbet ..."22 — vagy a Találkozási utrenyéből (reggeli zsolozsmából): ........a befogadhatatlant az aggastyán karon hordozza. Ki

a

z Atya kebelében körülhatárolhatatlanul lakozik, testében — de istenségében nem! — körülhatárolódik, mint egyetlen emberszerető.“23

S csak egyetlen egyet a dogmatikonokból:

ó ki ne áldana Téged, tisztaságos Szűz?

Ki ne magasztalná a te legtisztább szülésedet?

Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú, felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született, ki isteni természetét megtartván egyszersmind emberi természetet is viselt; kit nem megosztott két személynek vallunk,

hanem egymással össze nem folyó két természet urának ismerünk, őt imádd, tiszta, boldogságos Szűz, hogy könyörüljön a mi lelkűnkön.24

S így megy ez tovább végig az egyházi éven és az összes jelentősebb hitigazságokon, hasonló stílusban!

2. Amennyire dogmatikus ihletésű és hangvételű, legalább annyira biblikus is.

„Az ortodox jámborság a Szentírásra, mint a kinyilatkoztatás isteni kincstárára támaszkodik. Tehát az Isten szentségéből fakad, és az emberek megszentelésére vezet liturgikus élet útján.“25 Krétai Szent András már említett nagy bűnbánati kánonja (nagyböjt 5. szerdáján végezzük, a böjti időszak csodálatos kincse: 228 szakaszból áll csak maga a kánon, ami a reggeli istentiszteletbe ágyazódik bele; kb. csak 1/3 részét végezzük, de így is majdnem két órás hatalmas bűnbánati szertartás) nem túloz, amikor a 199. és 201. szakaszban így énekeltet: „Eléd tártam Mózes korát és attól kezdve az egész ó törvény idejére szóló szentiratokat, melyek igazakról és gonoszokról szólották hozzád. De te, lelkem, azok közül az utóbbiakat követted és nem az elsőket, vétkezvén az Isten ellen.“ „Az újszövetségi szentírás példáit eléd tártam, lelkem, hogy bűnbánatra vezessenek téged. Kövesd tehát az igazakat, fordulj el a bűnösöktől és ima, böjtölés, lelki tisztaság és isteni félelem által engeszteld meg Krisztust."26

Kozma monachus, a bizánci liturgikus énekek egyik jeles szerzője, a bibliai szavakat és képeket úgy használta, mint sajátját:

Ékesítsd fel palotádat, ó Sión, és magasztald Krisztust, a Királyt.

Csókold Máriát, a menny ajtaját,

mert ő kerubok királyi széke gyanánt tündöklött fel;

ő hordja a dicsőség királyát,

ő a világosság felhője, ,

ki a hajnali csillag előtt karjaira vette isteni Fiát, akit elfogadván az öreg Simeon,

40