Szolgálat 27. (1975)
Oláh Miklós: Üdvözlégy, Istenszülő... (Máriapócs)
festett dogmatika egyaránt s egyszerre áll rendelkezésre, és hatja át a hivő embert). A liturgiába kezdettől fogva szervesen beilleszkedett Biblia és a mélyen biblikus ihletésű énekszövegek eléje tárják a krisztusi eszményeket és feladatokat. A komolyan és nemesen érzelmes, ünnepélyes, nagyon erősen közösségi jellegű, drámai szerkezetű liturgia (itt a szót tágabb jelentéstartalmában kell érteni, nem csupán a szentmiseáldozatra!), amelynek végzésébe a hivő szervesen, mélyen bele van vonva, nagyon erősen összeköti őt egyházával és rítusával. A liturgikus bizánci lelkületnek csak két jellemző vonását szeretném most néhány máriás szemelvénnyel bemutatni: ez a liturgia s a keresztények e csoportjának ilyen hatás és vezetés alatt kifejlődött lelkülete erősen teológiai és mélyen biblikus. 1. Tiszta s olykor meglepően tömény teológiai szövegezést tárnak elénk ezek a kötetlen versformában felhangzó énekek. Nem véletlen, hogy az Istenszülö itt is a központban van, mert főleg a megtestesüléssel kapcsolatos ünnepek és a nagy dogmatikonok (= szombat estére és vasárnap reggelre előírt istenszülői énekek) adják a legszebb dogmatikus megfogalmazásokat. A nagyböjt 5. szombatjára előírt sajátos szertartás, a kimeríthetetlen gazdagságű „akafthisztosz himnusz“ mondja Máriáról: „üdvözlégy magasság, melyet emberi gondolat föl nem ér; üdvözlégy mélység, melyet angyali szemek sem láthatnak be.“ 18 János szerzetes műve, a szept. 8-i utrenyei kánon mondja: „Mindnyájan jól megfontoltan magasztalunk Téged, férfitől meg nem közelített Nagyasszony . . . “ Lássunk hát néhányat ezekből a „jól megfontolt“ énekekből: Az Atyával egy-örökéletű egy-kezdetnélküli és egytrónusú Fiú, emberszerető irgalmának gazdagságát felöltvén, Atyja tetszése és akarata szerint kiüresítette önmagát, és egy Szűznek a Szentiélektől megtisztított szíve alá szállott. Ó, mily nagy csoda! Az Isten az emberek között, a befogadhatatlan egy anyaméhben, az időkön felülálló az időben, és minő hallatlan, hogy a fogantatás is mag nélkül történik, az önfeláldozás kifejezhetetlen, és minő titokzatos! mert az Ige az, aki magát kiüresíti, megtestesül és az életbe jön át.20 Angyal szolgál a csodának, Szűzlány méhébe fogadja a Fiút, a Szentlélek leküldetik; az Atya felülről áldását küldi és az elváltozás közös elhatározással történik, mi által az emberi nem üdvözíttetvén, Szent Gáborral együtt kiáltjuk . . ,2' 39
