Szolgálat 27. (1975)

Oláh Miklós: Üdvözlégy, Istenszülő... (Máriapócs)

sek. összefüggéseikben és szerves kifejlődésükben tekintve azonban nem azok, — s hogy így kell az egyes kifejezéseket tekinteni, az minden exegézis alapszabálya. Merészek és meglepőek e mondatok, de igazak és kifogástalanul katolikusak. Timkó Imre püspök írja egyik akadémiai értekezésében:

„Máriának azért jár a görög szertartású liturgia felfogása szerint a kultusszal különösen szorosan együttélő tisztelet, mert ő nemcsak a földön járt üdvözítőnek, a megváltóhalált, szenvedett Messiásnak, hanem a megdicsőült Krisztusnak, a menny és föld Királyának és az Egyház láthatatlan Fejének is anyja. Ezért szerette a keresztény Kelet kultikus ábrázolásaiban Máriát a testben és lélekben mennybe felvitt és dicsőségében megkoronázott Királynő voltában, kegyelmet közvetítő szerepében szemlélni. Felfogásában, tehát ábrázolásában is gyakran találkozik az Isteni Bölcsesség és az Egyház a dicsőséges Istenszülő alakjában. Az Isteni Bölcsesség, mely üdvgondozásunkat eltervezte, házat épített magának a legszentebb Istenszülőben. De ugyanez az Isteni Bölcsesség alkotta meg az Egyházat is, Krisztus Titokzatos Testét, melynek mi hívek, a Lélek közöttünk lakozásának erejéből mindnyájan tagjai vagyunk. Mária a mi Életre-születésünk első ajtaja, melyen keresztül Messiásunk a földre érkezett; az Egyház a mi földi édesanyánk, ki üdvgondozásunkat teljesíti. Mária, a mennybevitt, a dicsőségesen megkoronázott Királynő, közbenjárónk az Atya jobbján ülő és kegyelmet osztó Krisztusnál; az Egyház szentségi élete pedig közvetíti, éleszti és hathatóssá teszi bennünk az isteni kegyelmet. Mária és az Egyház tehát az Isteni Bölcsesség embert üdvözítő tevőleges valóságai.“7

A liturgia sem mulasztja el Máriának üdvösségünk megvalósulásában játszott kimagasló jelentőségű szerepét megmagyarázni a maga módján, szolidabb színekkel is megfesteni és bizonyítani, „üdvözlégy, ki szülésed által a földieket a mennyeiekkel összekötötted„Nemünk üdvösségének közbenjárója“ — mondja az egyik istenszülői ének.5 Nincs tehát oktatlanul eltúlozva Mária szerepe üdvözítésünkben, mert mindezt Krisztus által, az ő megbízásából és erejéből teheti meg: „Az életadó Forrás Szüzet teremtett, ki megrontá a halált, s életet ad az így éneklőknek: a mindenek teremtőjét mi, megváltottak énekeljük.“ ,0

A keleti szertartású keresztények tehát joggal és teljes bizalommal imádkozhatnak és gondolkozhatnak így: „Istenszülő Szűz Mária, keresztények reménysége, védelmezd, őrizd és üdvözítsd a tebenned bízókat!“ " Kevés szebb vallomás hangzott el Jézus anyja mellett, mint Krétai Szent András páratlan értékű nagy „Bűnbánati Kánon“-jának egyik éneke:

E szent hajlék lakóit

őrizd meg, tisztaságos Istenszülő, •*

37