Szolgálat 27. (1975)

Prokop Péter: Mária-ábrázólások

is. Az expresszívnek az idea a fontosabb, a naturalista a látott tárgyakba ragad bele. Aki most a szűk folyosón töpreng, csak a minimumjelet alkalmazza a maximális intenzitásért. Nem a pompázó külsőségeset, hanem a szívét adja. Egyszerűen: mindig a legnehezebb erények közé tartozik. Valamelyik könyv a legősibb festményeket esendő kvali- tásúaknak minősíti. Ellenkezőleg: majdnem azt mondhatnók, hogy ez az a kiindulópont, amelytől távolodva csak degenerálódni lehet. Nem hiába sok modern ide szeretne visszajutni. E tisztult eszmeiségre, amikor a lélek hangja még tisztán csengő, a forrás vize még szűziesen áttetsző.

A gyermek az ölébe fúrja magát. Az Istenanya hatalmas, győzelmes, bizalmat keltő. Az üldöztetésekből idemenekülteket megnyugtató, félelmet oszlató, bátorsággal eltöltő: ne féljetek azoktól, akik a testet megölhetik. Nagy szeme elnéz a horizont felett. Másik világból néz, és másik világra utal. A száz évvel későbbi Nagy Konstantin monumentális szoborroncsa mered így a capitoliumi múzeum udvarán. Elkariká- sított szemhéjakkal, ami mostantól fogva annyira kedvelt a bizánci mozaikok „biblia pauperum“-jain végig.

ITÁLIÁBA jövet első nagy élményeim egyike egy bizánci Madonna. Azóta számtalanszor összetalálkoztam hasonló érzésekkel, s mögöttem mintha gregorián dallam búgna. Mivel annyira azonos szellemből fakadnak, nem kötődök valamelyik egyedi képhez, hanem általában zengem el a mozaik dicséretét, amely éppúgy érvényes a S. Maria Maggio- rére vagy a S. Maria di Trasteverére vagy a szicíliai Monrealéra.

Az első fogós kérdés: hogyan jött létre a bizánci művészet. A klasz- szikus Pheidiászból, a diszkoszvetőből? Hogyan állt össze ez a merev, zárt, megcsontosodott, „köszvényes“ ábrázolási rendszer? Persze hogy bizonyos értelemben elaggulás. De ugyanakkor nagyszerű haldoklás. Szépséges „őszikék“. Valószínű, hogy a mindig kánonokra vágyó görög törekvés jegecesítette ki a típusformákat. Primitív hasonlattal: gyermekkorunkban a tanítónk felrajzolta a fenyőfát. Azóta még akadémiai tanulmányok után se tudok megszabadulni e karácsonyfától. Ezek a bizánci mester legények is rabul esett gyerek módjára járták végig a mediterrán tájakat, s cipelték magukkal a beléjük ivódott emlékképeket, s fölhalmozták a kapott falsíkra. Elsős gimnazistaként Raffaello- Madonnákat másoltattak velem. Kézügyesítés is, de verem is. A mai gyereknek csak színt és papírt adnak, s óvják, hogy kelepcébe essék, másvalaki látásmódjába. Valamelyik legerősebb karakterű apáca kialakított egy bizonyos édes stílust, s a többiek mind utánozzák. A bizánci festőtanonc előtt se modell áll, hanem betanulja az iskolasablonokat. Az előírás szerint iparkodik a fatáblára átlehelni a gyermekét ölében tartó Istenanyát.

J