Szolgálat 27. (1975)

Max Thurian: Mária és az Egyház

bolikus jel, titok Mária anyasága: az, hogy ő Jézus anyja és a szeretett tanítvány anyja, megláttatja szellemünkkel, milyen valóságos Anyánk, az Egyház szeretete irántunk. Mária titka is „nagy titok“ (vő. Ef 5,33): az Egyházra vonatkozik, a híveknek, Krisztus testvéreinek anyjára.

Az Egyház a Szentlélek hatalmával megszüli, táplálja, vigasztalja, gondozza az Atya gyermekeit, Krisztus testvéreit. Isten igéjével és a keresztséggel a hit, remény és szeretet világára szüli az új hívőket; az eucharisztiában az ür életadó testével és vérével táplálja őket; a fel- oldozásban megvigasztalja az Atya irgalmával; a szentkenettel és a kézföltétellel testi és lelki gyógyulást hoz nekik . . . Minden szolgálatára a lelki anyaságnak ez a jellege nyomja rá bélyegét. Szent Pál leveleiben egyszer úgy ír, mint egy apa, máskor úgy, mint egy édesanya; megvalósítja szolgálatában az Egyház anyai szerepét. Szent János is ismeri lelkipásztori szolgálatában ezt az anyai gyöngédséget és gondot: „Igen, fiacskáim, maradjatok benne . . . Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól“ (ÍJn 2,1.12.28; 3,7.18; 4,4; 5,21; a „tekna“, kisgyermekek kifejezés hétszer fordul elő a levélben).

A szolgálat tekintélyét a szolgálat szelídségével kell egyesíteni. Az Egyházban elengedhetetlen tekintélynek az Egyház anyai szeretetével kell kifejezésre jutnia. És Mária, az anyai Egyház képe, megtaníthatja az Egyház szolgáit, az egyházi tekintélyeket és minden hívőt: csak aki — minden mesterkéltség nélkül — erős anyai tudattal végzi a lelki irányítást, az tudja igazán kifejezni az Atya szeretetét, aki bennünket a hitre szül, igéjével és jelenlétének jeleivel vigasztal és gyógyít.