Szolgálat 27. (1975)
Max Thurian: Mária és az Egyház
lekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt“ (1,14). Mária, Jézus anyja tehát itt szerves része a tanítványok csoportjának, amely az apostolokból, az asszonyokból és az ür rokonaiból áll. Velük, közöttük, ugyanúgy, mint ők, buzgón imádkozik, várja a Szentlélek nagy kiáradását, az Egyház missziós korszakának nyitányát, ő az anyai Egyház képe, nincs benne miniszteriális, hierarchikus helye, mint Péternek, Jánosnak, Jakabnak és a többi előbb felsorolt apostolnak. Az írás az asszonyok és Jézus rokonai között említi, ügy van ott az ősegyházban, mint alázatos és imádkozó jel, mint az ür és az Egyház szolgálója. Ilyen minőségében kapja meg pünkösd Lelkét, hogy tökéletesen beteljesedjék hivatása az Egyház ölén. Igazán úgy jelenik meg, mint a régi Egyház özvegye, aki „Istenben bízik, s könyörgésnek és imádásnak szenteli magát éjjel-nappal“ (lTim 5,5). De nincs egyedül: van egy fia: a tanítvány, akit Jézus szeretett; kiemelkedő értelemben a lelki anya szerepét tölti be a hűséges asszonyok között, akik követték Krisztust, és mindig itt vannak. A tanítványnak és vele minden tanítványnak az Anyaszentegyház képe ő és az Egyházban újra megtalált legigazibb lelki anya. A Lélek hatalmával át tudja hagyományozni a tanítványokra és az ősegyházra mindazt, amit Jézusról, szeretett fiáról tud, és becses kincsként megőrzött, átelmélkedett szívében (Lk 2,19.51). Alázatos hordozója lesz fia evangéliumának, nem a misszionárius apostolok módján, hanem úgy, mint egy diszkrét és szerető édesanya: Isten Fiának emberi anyja, akit mindenkinél bensőségesebben ismert, a tanítványok lelki anyja, akiknek segít eszükbe juttatni mindazt, amit Krisztus mondott és tett, aminek figyelmes és hűséges tanúja lehetett. Hitével, reményével, szeretetével, imájával lelki anya lesz az Anyaszentegyházban, amelynek eleven és alázatos képe. Luther igen világosan kifejtette Máriának mint az Egyházanya képének szerepét, hasonlóképpen az Egyházban betöltött lelki anyaságát is. (Következik nyolc idevonatkozó idézet.) Következetes elgondolása ezen a ponton arra mutat, hogy hitében és vallásosságában igazán helyet biztosított Máriának, és hogy olyan családi fogalma volt az Egyházról, amilyet az újszövetségben láttunk. Máriában lelki anyára talált az Egyházon belül: ........Mária az igazi anyja, Krisztus a testvére, Isten a z atyja“. Mária tehát világosan úgy jelenik meg, mint anyánknak, az Egyháznak képe. Segít fölismernünk az Egyház szolgálatában ezt az anyai jelleget. Amikor az Egyház titkán gondolkozunk, Mária alakjára kell gondolnunk, hogy megértsük lelki anyaságát. Szent Pál számára a keresztény férfi egyesülése feleségével a házasságban szimbolikus jel, titok, amelynek nyomán szellemünk meglátja, milyen Valóságos Krisztus szeretete jegyese, az Egyház iránt. Szent János számára ilyen szim26
