Szolgálat 27. (1975)
Max Thurian: Mária és az Egyház
Lélek az Atyától meg nem jön — a tanítványok, Jézus testvérei, a szeretett tanítvány személyébe sűrítve. Mária, akit a Megfeszített „asszony“- nak hív, majd „anyául“ ad a tanítványnak, a kereszt lábánál az Egyháznak, a hívők vigasztaló édesanyjának szimbóluma. A kereszt lábánál a messiási közösséget már csak az asszonyoknak egy kis csoportja képviseli — közülük kiemelkedik Jézus anyja — és a szeretett tanítvány, a mindhalálig való hűség jelképe. A messiási és apostoli közösségnek ez a kis maradéka megismeri itt Sión lányának fájdalmait, közösségben a Szenvedő Szolgával. Különösen pedig Mária, Isten Fiának szülője szenved testében és lelkében, közösségben Megváltójával, aki egyben szeretett fia. Megismeri annak az asszonynak emberi fájdalmát, aki meghalni látja egyetlen fiát; megismeri a hivő lelki fájdalmát is, aki meghalni látja reményét. És abban a fájdalmas látványban, ahol minden elveszettnek látszik, megszüli a feltámadásba vetett hitét. Itt valósul meg teljes mértékben Simeon jövendölése: „Tőr járja át lelkedet“. A hit által ő igazán Sión lánya, aki fájdalomban szüli reményét, igazán a végsőkig hivő és hűséges Egyház. Anyai és hívői fájdalmában a Megfeszített feltámadásába vetett hitével valóban az Egyháznak, a hivők anyjának jelképe. Ilyen minőségében tekint rá Jézus és mondja neki: „Asszony, íme a te fiad.“ A szeretett és hűséges tanítvány az Anyaszentegyház igazi fia, Mária pedig képe ennek az Egyháznak a Keresztrefeszített szenvedéseivel való közösségében, a feltámadásba vetett hitében és reményében. János evangéliumában sem az „anya“, sem a „tanítvány“ nem szerepel a saját nevén, mint Mária és János. Hivatásukkal jelöli meg őket; olyan személyek, akiket az üdvösség történetében elfoglalt helyük szimbolikus, misztikus síkra emelt: az Anyaszentegyháznak, illetőleg Jézus hűséges testvérének „jelképei“, „ikonjai“. Az evangélistát nem egyéni történetük érdekli, hanem személyes hivatásuk, teológiai helyük az evangéliumban, jelképes szerepük az Egyházban, titokzatos viszonyuk Krisztussal és messiási művével. Mikor Jézus igy szól anyjához: „Asszony, íme a te fiad“, akkor a szenvedéseiben osztozó, hivő, remélő, szerető Máriában jelképezett Anyaszentegyház ra bízza rá a szeretett és hűséges tanítványt, aki az összes hívőt mint Krisztus szeretett testvérét, minden testvérét képviseli. Mint az Egyház jelképére bízza Jézus Máriára a szeretett tanítványt és ajánlja őt neki. Itt zárul le végleg Mária emberi anyaságának ideje Isten megtestesült Fia iránt, amelynek végéről Krisztus már Ká- nában beszélt: Isten anyja az Anyaszentegyház képévé válik. Ezután már nem beszélhetünk úgy az Egyházról, anyaságáról, alázatosságáról, 23
