Szolgálat 27. (1975)

Max Thurian: Mária és az Egyház

beleilleszkedik a messiási közösségbe, mint hivő asszony elfoglalja helyét az Egyházban. A felhívás magasabb szellemi sík felé mutat; Jézus Máriát a döntő „órára“ utalja, anélkül, hogy Mária világosan tudná, mit jelentsen ez a kibontakozás. Csak sejti, hogy a Messiás dicsősége nem valósul meg szenvedés nélkül, mint Simeon jövendölte a templomban.

A kánai elbeszélés a maga tömörségében most nyomban Mária újabb beavatkozásáról ad számot, amely jelzi a lelkében végbement fejlődést. Mária olyan jól megértette Krisztus akaratát személyére és a csodára vonatkozólag, hogy nem alkalmatlankodik tovább fiánál nem helyénvaló makaccsággal, hanem a szolgákhoz fordul, hogy felszólítsa őket: higgyenek és engedelmeskedjenek, bármit mond vagy akar is Jézus. Ezzel részt vesz az Egyháznak abban a lelki anyaságában, amellyel Krisztus tanítványait szüli a hit életére. (Szent Pálnál találjuk majd meg ezt a gondolatot, vö. Gál 4,19.26; lKor 4,15; ITessz 2,11; Füem 10.) Mária hite, a teljes ráhagyatkozás Krisztus akaratára és szavára („Bármit mond nektek“), átterjed a szolgákra („. . . tegyétek meg“), előtte jár a Messiás dicsősége jelének és előkészíti azt, a jel pedig felébreszti a tanítványok hitét („és hittek benne tanítványai“). Mária itt a hit közlésének szolgálatát tölti be, hitet szül másokban, részt vesz az Anya- szentegyház anyaságában.

Az elbeszélés végén Mária és a tanítványok együtt alkotják a messiási közösséget, egyesülve az Isten Fiába vetett hitben, aki most kinyilvánította dicsőségét. Az Egyház magva ez Ura körül, hallgatja szavát és teljesíti az Atya akaratát. Mária jelen van ebben az egyházi közösségben, és elképzelhetjük, amint Krisztus, rátekintve a körülötte lévő csoportra, így szól: „íme az én anyám és az én testvéreim; aki mennyei Atyám akaratát cselekszi, az nekem testvérem és nővérem és anyám.“ Az Anyaszentegyházban Mária már nem csupán Isten Fiának emberi anyja, hanem a hivő nő, a lelki anya, részese az Egyház hitet szülő anyaságának. Igaz, nem látjuk, hogy az Evangéliumban említett többi asszonnyal követné Jézus vándorlásaiban, de ez nem jelenti, hogy külön állna a messiási közösségtől. Részese a hit által, ha nem is él szüntelenül Jézus oldalán.

A kereszt órája

Jézus keresztre feszítése Szent János szemében messiási küldetésének döntő órája, Mária jelen van ebben az órában, hogy a messiási közösséggel (ezt jelképezi a szeretett tanítvány és az asszonyok) részt vegyen Krisztus küldetésének ebben a végső titkában.

Krisztusnak Máriához és a tanítványhoz intézett szavai a keresztre feszítés jelenetének kiemelkedő mozzanatát alkotják. Azonnal utána

21