Szolgálat 27. (1975)
Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról
4. A biblikus és patrisztdkus szemlélet teszi lehetővé az újkori mario- lógikus témák helyes tárgyalását. Mária szerepe a megváltásban sok vita tárgya volt az utolsó századokban, főképp a „mediatrix omnium gratiarum“ (minden kegyelem közvetítője) és „corredemptrix“ (társ- megváltó) cím használatát illetően. A zsinat mindkét irányban Mária üdvtörténeti szerepebői kiindulva válaszol. Mária mindent a mi üdvösségünk érdekében kapott, és szerepét betöltve valóban üdvösségünk oka lett. Ugyanakkor „csak egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Jézus Krisztus“ (lTim 2,5). A zsinat ezt így magyarázza: Egyetlen teremtmény sem állítható egy rangba a megtestesült Igével és Megváltóval. Azonban, ahogy Krisztus papságában mind felszentelt szolgái, mind a hivő nép különböző módon részt vesz, és ahogy az Isten osztatlan jósága a teremtményekben különféle módon szerteömlik, úgy a Megváltó egyetlen közvetítő mivolta a teremtmények részéről nem zárja ki, sőt inkább létrehozza a különféle módú, de egy forrásból részesedő együttműködést (n. 62). A fenti idézetet igyekeztünk inkább nehézkes magyarsággal, de lehetőleg szószerint fordítani, annyira fontos mondanivalót tartalmaz. A „részesedés“ (participatio) filozófiai-teológiai fogalmának alkalmazásáról van szó. Magyarázatot ad ugyanis nemcsak arra, hogy egyrészt „egyedül Isten jó“ (Mk 10,18), másrészt mégis minden teremtett valóság jó (vö. Tér 1,3.10.13 stb.), nemcsak arra, hogy egyrészt Krisztus az újszövetség egyetlen papja, másrészt mégis a felszentelt papok és hívők „papi népet“ alkotnak körülötte, hanem arra is, hogy a krisztusi közvetítő szerep ugyan egyetlen, de mégis mindnyájan részesedünk benne — különféle módokon és szinten — avval, hogy közvetítjük egymásnak a Krisztus adta üdvösséget. Mindnyájan nemcsak kapjuk, de adjuk is. Evvel azonban Krisztus közvetítői szerepét nem korlátozzuk, hiszen pontosan abban részesedve töltjük be közvetítői szerepünket. A közvetítői szerep tehát mindnyájunk keresztény méltóságának jellemvonása. De Máriára különösen is jellemző: az ő részesedése e szerepben, istenanyai méltósága folytán, egyedülálló. Ezért méltán nevezhetjük „mediatrix“-nak, ami azonban „Krisztus egyetlen közvetítő szerepéből el nem vesz, és ahhoz hozzá nem tesz“ (n. 62). A „corredemptrix“ szót a zsinati irat nem használja, azonban Máriának a megváltás művében való részesedését a fenti elvek szerint tisztázza. Jézus az egyedüli megváltó, ugyanakkor megváltói szerepében is részesedni hagy mindnyájunkat. Mária megváltói részesedése egyedülálló, ahogy ezt az evangéliumok Simeon próféciájától (Lk 2,35) a kereszt alatt álló Szűzanyához intézett szóig (Jn 19,26-28) tanúsítják. Mária részvételét az üdvösség művében a zsinati szöveg az „anyaság“ fogalmának használatával igyekszik kidolgozni. Hiszen a fent idézett szöveg a János-evangéliumban Máriát már mint a hívek anyját állítja elénk. Ugyanezt sugallja a Mária — Egyház párhuzam! Később a korai 16
