Szolgálat 27. (1975)

Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról

középkor ezt a témát karolja fel és alakítja tovább, amikor a mennyei édesanyáról az áhítat, érzés és vallásos költészet nyelvén szól.

A zsinatot előkészítő bizottság foglalkozott Máriának mint „az Egyház édesanyjának“ címével. Ez a kifejezés (mater Ecclesiae) megjelenik a középkor hagyományában, de csak ritkán, és nem nevezhető igazán hagyományos címnek. Ugyanakkor bizonyos téves értelmezést kaphat, amennyiben Máriát az Egyházon kívül állónak tüntetheti fel. A szöveg- tervezeten dolgozó teológusok ezért ezt a címet kihagyták a zsinati szövegből. Később, a zsinat befejezésekor, 1963.nov.23-án, VI. Pál pápa a S. Maria Maggiore bazilikában Máriát az Egyház anyjának nyilvánította. A deklaráció maga dogmatikailag semmi újat nem tartalmazott, és a pápa szavai a címnek olyan magyarázatot adtak, amely minden félreértést kizár: Mária az Egyház legszebb, legértékesebb része, és ugyanakkor a hívek felé anyai szerepet tölt be, tehát az Egyház anyjának mondható. Mégis a deklarációt követően a zsinati atyák ugyanolyan megosztott módon foglaltak állást, mint ahogy két évvel korábban először szavaztak a Máriáról szóló szövegről. A pápai aktusban egyesek kiegészítést láttak, a Mária-tisztelet egészséges bátorítását üdvözölték, mások rosszallták, mintha a zsinat határozatainak megmásítá- sa vagy legalábbis kritikája lenne. Ma, tíz évvel később, a kérdés fontossága nem szembetűnő. Csak annyit mondhatunk, hogy a pápa a zsinat utáni Mária-tiszteletnek próbált ösztönzést adni, és a zsinati kisebbséget akarta megnyugtatni a saját legjobb belátása szerint. Fontosabb kérdés, hogy vajon a zsinat határozatai megfelelő módon befolyásolták-e az utolsó évtized katolikus vallásosságát.

III. A MARIOLÓGIA A ZSINAT UTÁN

Nem feladatunk az utolsó tíz év mariológiáját felülvizsgálni, vagy részletedben tárgyalni. Pusztán egy-két szempontból akarjuk lemérni a zsinat szövegének hatását.

a) A zsinatot követően a biblikus és patrisztikus mariológia elérte az átlagos papi kiképzés, a hitoktatás, sőt a népi vallásosság szintjét. A mariológiai kongresszusok (Zágráb és San Domingo) a patrisztikus Mária-tiszteletet tűzték ki témájuknak. Könyvek és tanulmányok jelentek meg különféle nyelveken, hogy a biblikus mariológiát összefoglalják és szélesebb rétegek számára elérhetővé tegyék. René Laurentin szerint a mariológiai kiadványok mennyisége a zsinat óta csökkent, de minősége lényegesen javult.

b) Nem tagadható a Mária-tisztelet egyes megnyilatkozási formáinak krízise, lanyhulása, sőt esetleg fokozatos eltűnése. Mindez azonban része egy fokozatos erjedési folyamatnak, amelyben sok más vallásgyakorlati forma is kérdésessé vált, legalábbis a hívek bizonyos réte2

17