Szolgálat 27. (1975)

Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról

likus Mária-tisztelet alapjai felé, és elhagyva a vitás kifejezések vagy formulák szintjét, elsősorban patrisztikus és biblikus alapon fejtse ki Mária helyét és szerepét az üdvösségrendben. így történt, hogy a zsinat végső szövege minőségben messze felülmúlja nemcsak az előkészítő bizottság első tervezetét, de a szöveget megtárgyaló és a módosításokat javasló-magyarázó felszólalások színvonalát is. Ugyanakkor kétségtelenül a vitáknak köszönhető az, hogy a zsinat szövege elsősorban a Mária-tisztelet alapgondolataira ügyel, és távol tartja magát vitás kérdésektől. Azt kell mondanunk, hogy a zsinati konstitúció így valóban megfelel a jelenkor (különösképpen a zsinat utáni idők) követelményeinek avval, hogy a lényeglátást sürgeti, nem részletkérdések boncolgatását.

I. A ZSINAT ELŐTTI MARIOLÓGIA ÉS MARIA-TISZTELET KÉRDÉSEI

A zsinat Máriáról szóló tanítását legjobban úgy érthetjük meg, ha először vázoljuk a problémákat, amelyek megoldásához segítséget akar nyújtani. Hogyan jelentkeztek ezek a kérdések a zsinatot közvetlenül megelőző években?

1. Mária helye a hit egészében

Nem kétséges, hogy az újkori katolikus vallásosság tért adott a Mária-tisztelet formáinak, s evvel nem szűnt meg ösztönözni a Máriáról szóló teológiai gondolkodást és lelki irodalmat. Egyidejűleg azonban a megújuló teológia egyre inkább kidomborította azt a tényt, hogy a katolikus vallásosságban és teológiában a középponti tényeket, gyakorlatokat és igazságokat Krisztus misztériumaiban, a szentségek liturgiájában és főképp a szentmisében kell keresnünk, nem pedig a Mária- tisztelet népszerű formáiban. A teológiai álláspont ugyan mindig az volt, hogy Mária csak út Krisztushoz, a gyakorlatban azonban a májusi ájtatosságok, litániák, a szentolvasó, az elsőszombat, a máriás zarándoklatok, a Mária-ünnepek, kegyhelyek, egyesületek, a Szűzanya megjelenési helyeit övező kultusz stb. sokszor lefoglalta a figyelem és érdeklődés tetemes részét, és csak nehezen igazodott a megújuló liturgia és biblikus teológia irányaihoz, sőt nem egyszer összeütközésbe került velük. Ebben a helyzetben kérdésessé vált, hogyan lesz képes integrálódni a Mária-tisztelet abba a teológiai megújulásba, amely az ötvenes években mindinkább tért hódított, elsősorban a német és francia katolicizmuson belül. A kérdés nem egyszer úgy jelentkezett, mint valamiféle mariológikus „minimalizmus“ egy bizonyos „maximalizmussal“ szemben. A kiutat a teológusok az ellentét túlszárnyalásában keresték: hogyan lehetne kikutatni és megmutatni azokat a szerves kapcsolatokat, amelyek a Mária-tiszteletet a hit központi tényeihez és igazságaihoz fűzik? Egy ilyen teológiától azt remélték, hogy gyakorlati kérdések10