Szolgálat 27. (1975)

Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról

ben is útmutatást ad mindenütt, ahol a népies Mária-tisztelet formái és a biblikus-liturgikus megújulás ellentétbe kerülhetnek.

2. Mária és a biblikus megújulás

A háborút követő teológiai és lelki megújulás egyik fő motorja a biblikus mozgalom volt. A keresztény hit lényegének keresése elsősorban a kinyilatkoztatás sugalmazott forrásai felé fordította az érdeklődést. A modern nyelvtudományok, a történelem és az archeológia segítségével sikerült rekonstruálni azt a miliőt, amelyben az Isten szava először megnyilvánult. A teológusok mindinkább a maga történeti és kulturális hátterében kezdték vizsgálni a szentírás anyagát, a Biblia válaszait a Biblia által feltett kérdések alapján értelmezték, az exegé- zist nem előregyártott kérdések torzító távlatában, hanem a szövegek születését körülvevő kultúra alapján végezték.

Ez a teológiai megújulás meglehetős idegenkedéssel nézte a mario- lógiai vitákat, amelyek absztrakt kérdésekről, címekről és kegyelmi előjogokról szóltak. Milyen értelemben az angyalok királynéja Mária? Közvetítője-e minden kegyelemnek? Társként részt vett-e a megváltás művében? Volt-e kísértése, bűnre való hajlandósága, milyen misztikus kegyelmekben részesedett? Az ilyen teológiai kérdések spekulatív és deduktív boncolgatása élesen szemben állt az új teológia felfogásával, amely a kinyilatkoztatás forrásainak objektív és pontos kikutatásából kiindulva próbálta elérni, hogy a szent szövegek maguk mutassák meg, mik a hit súlyponti kérdései, azaz hogy a teológiát kérdései megfogalmazásában is a hit világossága és a kinyilatkoztatás forrásainak eredeti anyaga vezesse. Míg a mariológusok hangoztatták a mondást: „De Maria nunquam satis“ (Máriáról sosem mondhatunk eleget), a biblikus teológus inkább azt hangsúlyozta, hogy a sugalmazott könyvek aránylag igen csekély anyagot szolgáltatnak Máriáról. Mi több, a biblikus szakemberek a kevés szövegre vonatkozólag is legtöbbször kétségbe vonták a mariológusok értelmezésének helyességét, és így „iko- noklasztáknak“ vagy „minimalistáknak“ bélyegezték őket. Hogy csak egy-két példát említsünk: a „gratia plena“ kifejezés Szent Lukácsnál (Lk 1,28) a mariológusok spekulációjában gyakran kiinduló pontként szolgált ahhoz, hogy a Szent Szűz kegyelmi teljességét, minden bűntől való mentességét, minden isteni adományban való részesedését bizonyítsák, A biblikusok ezzel szemben rámutattak, hogy a görög szövegben a „teljesség“ fogalma nyelvileg nem található meg, a szöveg szószerint „kegyelemmel felruházotténak vagy „kegyelemben részesedő“- nek fordítandó. A bűnbeesés történetében (Tér 2,15) aligha találjuk meg azt, amit a későbbi exegézis Máriára alkalmazott, mivel az, aki széttapossa a kígyó fejét, az eredeti héber szöveg szerint hímnemben van, nem nőnemben („ő széttapossa fejedet . . .“). Jzaiásnál nincs még

11