Szolgálat 27. (1975)
Marosi László: Mint patrónánkhoz, édesanyánkhoz...
Kács (Heves m.) „Per Mariam ad Jesum“:' Mária Jézushoz, Istenhez vezet. Fejezzük be kis körutazásunkat egy olyan helyen, amely nem Mária-kegyhely, hanem a Szentháromság tiszteletére szentelt templom. Búcsúja is emberemlékezet óta Szentháromság vasárnapján van. A kegyoltár szobor- csoportja azonban vonatkoztatható a Szűzanya menny bevitelére vagy méginkább megkoronázására is. Ezenkívül a község közepén fakadt forrás fölött 1910 óta ércből öntött Mária-szobrot állított egy jámbor zarándok kegyelete. De sem a forráshoz fűződő eseményről, sem a templomszentély falára függesztett, gyógyulást jelző ezüst dombormű- vecskéről nincs semmi biztos adatunk. Kács legrégibb búcsú jár óhelyeink közé tartozik. A forrásnál áldozott Örs nemzetsége a pogány isteneknek. Később monostor épült az áldozóhelyen, az áldozókövet a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt nemzetségi templomba falazták. „Ebben az intézkedésben az Egyháznak hasonlíthatatlan bölcsessége nyilvánult meg, a néplélek fölülmúl- hatatlan ismerőjének és tanítómesterének bizonyult itt is. A beideg- zett ősi hagyománynak kifogástalan keresztény jelentést adott. A pogány áldozókőből Jézus vallásának szegletköve lett. A véres áldozatok helyén őseink önmagukat mutatták be áldozatul Istennek: imádkoztak, vezekeltek, hálát adtak életük Urának. A forrás megszentelt vizében a középkorban bizonyára még sokáig kereszteltek, de egyben természetesen szentelménnyé is vált. A búcsú napján különben még ma is minden évben fölszentelik“ — írja egy Kácsról szóló régi cikkében Bálint Sándor. A monostor sok viszontagság után tönkrement. A mai barokk temp- lomocska a régi kegyhely helyén épült. A hagyomány szerint egy nemes úr két leányával keresztülkocsizott a községen, és megálltak a templomnál imádkozni. A szentély külső oldalán egy nagy hársfa állt. Az egyik lány a fán három fehér bárányt pillanatott meg. Ezt húga is megerősítette, de az édesapa semmit sem látott. E jelenés nyomán szentelték a templomot a Szentháromság tiszteletére. Eszterházy Károly egri püspöknek különösen szívén feküdt a kácsi kegyhely sorsa. A falu a templom lábánál húzódik meg. „A léleknek mosolygó rendje sugárzik a tájon és az emberek arcán is“ (Bálint). A búcsú napján összesereglik Kácson a Bükk palóc népe. A második világháború előtt messzebb vidékekről is érkeztek népesebb zarándokcsoportok, gyalogosan is, kocsin is. Pedig akkor még papja sem volt, filiája volt Tibold- darócnak. A háború befejezése óta évről évre csökken a zarándokok — és ami elszomorítóbb, a gyónók és áldozók száma.' Húsz évvel ezelőtt még öt-hat pap is alig győzte a búcsú vigíliáján a gyóntatást, most 100
