Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
magyar kát. missziók története a XX. században. Tehát a misszionáriusnak szabad idejében van hasznos hobbyja is. A. M. D. G. isten fizesse meg, hogy 55 év után odahaza megemlékeznek rólunk. Érzem imáik hatását munkámban, noha anyanyelvem ennyi év után gyenge. (1928-ban hagytam el végleg hazánkat.) Igen ritkán van alkalmam magyarul beszélni, s így elfelejtem az anyanyelvemet is. Ez is keresztnek számít! Itt Makaóban csak egy magyar nővér van, Sr. Ursula, de ritkán találkozunk. Ő is megkapja a Szolgálatot, amit örömmel olvas. Mellékelek 4 miseintenciót lelkiújságunk fenntartására, hogy odahaza többen kapják meg ezt az igen hasznos lelki táplálékot. Ha netalán ez volna az utolsó levelem, ne feledkezzenek meg értünk imádkozni, megrövidíteni a purgatóriumot. Szeretettel köszöntőm a missziók barátait. Imádkozzunk az utódainkért, akik helyettesíteni fognak. Krisztusban testvérük Kirschrier Antal SDB 55 éve Kínában Yuet Wa College Macau, via Hong Kong + A mi történetünk, ha küzdelemmel járt is, ma már meglehetősen hétköznapi képet nyújt. Mikor négyen megérkeztünk Serro Azulba (ma Cerro Largo) 38 évvel ezelőtt, egy szép nagy, a német gyarmatosok építette templomon és pár házon, valamint a kórházon és a hegyen épült kis kollégiumon kívül semmi sem volt itt. Az Isteni Szeretet Leányainak, akikhez tartozunk, felajánlották egy kórház és kollégium vezetését itt Santo Cristóban. De nem volt elég nővérük: rajtunk kívül 5 európai, 7 bennszülött nővér és 2 novicia volt. Ma az 1968-as évkönyv szerint Észak-Brazíliában 19, Dél- Brazíliában, ahol mi is vagyunk, 29 házban működnek nővéreink. A legnagyobb számú a Cerro Largói és Santo Cristói közösség, 30-40 körül mindegyik. Ma Cerro Largónak négy iskolája van gimnáziummal, tanítóképzővel, kereskedelmivel. Mindenki ki akarja pótolni az elmulasztottakat, mert bizony azelőtt a tanítók igen gyengék voltak; aki egy kicsit tudott írni, olvasni, tanító lett. Abban az időben még németül tanítottak. Most kezdenek az iskolák már képzett brazíliai tanítókat kapni, és ezek minden szünetben továbbképzésre járnak. Nehéz elképzelni is a nagy változást. Régen mindenki lovon jött a templomba, néha 5, sőt több kilométerről, ma minden vonalnak megvan a szép kápolnája. Vonalnak hívják (linha), mert itt nincs falu. Egy kolónia 25 hektár, és mindenki a kolóniáján lakik, néha kilométernyire az első szomszédtól. A székhelyükön van a templom, iskola, egy-két bolt, az utóbbi időben még klubféle és táncterem is. Az autók felváltják a csézákat. Pedig ötven évvel ezelőtt az őserdő kiirtásával kezdtük. Az élet itt nyugodt, el sem tudják képzelni közelről, mi a háború. Itt kb. 32 szerzetes és világi pap van. Cerro Largóban még több. A különböző szerzetesnők száma természetesen sokkal magasabb. Püspökünk idevalósi, van még egy pap öccse és 7 franciskánus nővére. A II. Vatikáni Zsinat határozata szerint nővéreink apostoli munkával is foglalkoznak szociális, pasztorális téren, katekézissel, tanítással-neveléssel, betegápolással. Egyik magyar nővérünk tíz év múlva elhagyta Brazíliát, mert az egészsége nem bírta az ottani éghajlatot. Ő most Rómában van. Mi többiek közben kiöregedtünk. Erna nővér tanítónő volt, amíg tudott, majd miseruhák készítésénél segített, novicia- mesternő és főnöknő is volt. 1974.szept.27-én halt meg, 87 éves korában. Elesett, eltörött a combcsontja, s mikor altatni akarták az operációhoz — elaludt örökre. Benne igazi szentéletű testvért vesztettünk el. Jellemzője volt a nagy szeretet Jézus szentséges Szíve és a szeplőtelen Szűzanya iránt. Mi ketten jobbára ápolónők voltunk, egyikünk még dolgozik az irodában, és a körülményekhez képest még egészségesek vagyunk. Nagy öröm a magyar könyv nekünk, mert a mf korunkban az ember már jobban befelé él. Címünk: C. P. 3, 98960 Santo Cristo, R. G. do Sul, Brazília. 78
