Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
szövetkezeti vezetőket képezünk ki. Két évig tart a kiképzés, kb. 30 tanulóval, akik 20-40 évesek. Ez az egyetlen ilyen iskola egész Paraguayban. Harmadik iskolánk háztartási iskola, nővérek vezetik. A környék lányai jönnek ide. Hároméves, és ez is teljesen ingyenes. Emellett sok más munkát is végzünk. Pl. fásítási tervünk van; jelenleg nálunk van az ország egyetlen erdészeti faiskolája. Eddig kb. egy millió fát adtunk át a környéken, de néha 400 km távolságból is jönnek az emberek, mert fát akarnak ültetni. Az idők folyamán talán ez lesz a legfontosabb gazdaságilag, mert az őserdők nagy részét kiirtották már, és eddig senki sem gondolt a fásításra. — Disznótenyésztéssel is foglalkozunk. De ez inkább kutató munka. A szomszédos országokból importáltunk állatokat, és meglehetősen jó eredményt értünk el. A cél az, hogy az embereket megismertessük a modern sertéstenyésztéssel. — Az itteni tehenek tejhozama évente alig éri el az 5-600 l-t. Bár sok millió szarvasmarha van Paraguayban, a tejtermékek behozatali cikkek. Azért olyan fajt akarunk nevelni, amely kibírja az itteni szubtrópusi éghajlatot, viszont tej- és húshozama felülhaladja az itteni állatokét. E munkában tíz évre lesz szükségünk, míg meglátjuk, hogy elértünk-e valamit. A sertés sokkal gyorsabban megy, az utolsó kiállításon a mi iskolánk nyert el minden díjat. Még sok mindent tudnék felsorolni, mit teszünk, hogyan dolgozunk az itteni népért: az egyház a haladás szolgálatában áll. De a legfontosabb munkánk egész más. Én nem azért jöttem Paraguayba, hogy disznókat hizlaljak vagy teheneket őrizzek, hanem: ut sermo Dei currat et clarificetur. Ezért vagyok úton az úttalan utakon, ezért dolgozom és tevékenykedem, ezért élek én. És ha nekem az a kegyelem jutott osztályrészül, hogy ennek a népnek hirdessem az Isten igéjét, hát csak az fáj, hogy mindebből olyan keveset tudok megvalósítani. A munka nagy, a lehetőségek korlátozottak, és az élet rövid, olyan rövid, hogy csak vágyaim töredékét tudom megvalósítani. Én a kőszegi bencés gimnáziumban tanultam: ott arra neveltek, hogy mindig az elsőnek kell lennünk kötelességünk teljesítésében. Manapság a világ sokat változott, sok különféle tanítás bolyong mindenfelé, de én megmaradtam ezek mellett az eszmék mellett. Számomra ebben nincsen „modern teológia“, mert Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. És itt embereimnek nem tudok prédikálni a modern tanokról: arra tanítom őket, hogy van egy Isten, elmondom nekik a tízparancsolatot, a hét szentségről is prédikálok, és legtöbbször nem szoktam tovább jutni, mert mire ennyire jutottam, már újra kell kezdenem. Magamról nem tudok sokat mondani, boldog és megelégedett vagyok, és köszönöm a jó Istennek, hogy engem erre a hivatásra választott ki. Hogy mi a krízis a pap életében, azt én nem tudom: scio cui credidi. Én mindent megkaptam az élettől, amit valaha álmodtam, és sokkal többet kaptam, mint amit elvártam. Ugyan van áldozat, van eredménytelenség, gond, de mindezek fölött van az Isten Igéje, amelynek képviselője vagyok. Én majd elmúlok, az Ige megmarad, de én boldog vagyok, hogy életemben ennek az Igének hordozója lehettem. Gaál Jenő SVD Escuela Agricola San Benito Colonia Obligado — Paraguay + Már a 77. évemet taposom Isten kegyelméből és égi Anyánk pártfogása alatt. Rendszeresen megkapom a Szolgálatot. Nagy haszonnal és lelki örömmel olvasgatom. Sajnos talán nem minden misszionárius kapja meg, mivel annyira szétszórtan élünk, és nem minden honfitársunk jelentkezett. Pedig enélkül mi külföldön élő és dolgozó misszionáriusok nem mutathatjuk meg a világnak, hogy Szent István királyunk örökségének még vannak hű fiai a missziókban, és megálltuk a helyünket a számtalan nehézség ellenére is. Remélem, megkapta „Don Bosco e a China“, társaságunk itteni történetét portugál nyelven. Ennek szerkesztése és kiadása is magyar misszionárius nevéhez van kötve. Msgr. Lischerong azt írta, munkám hézagpótló lesz, mivel( még nincs megírva a 77
