Szolgálat 26. (1975)

Eszmék és események - Ökumenikus szeminárium Strasbourgban (P. L.)

terén, de elszigetelte a papokat a társadalomtól. Részben ennek visszahatásaként egyesek otthagyva a plébániai munkát, „szociális szolgálatot“ kerestek a világban. A pap úgy érzi, kisebb értékű keresztény lesz papsága révén, az korlátozza keresztény mivoltában, szabadságában. A számok beszélnek: 1963- ban Angliában 636 anglikán papot szenteltek, 1974-ben 326-ot. Ezek közül is több polgári foglalkozást választott, és csak mint „kisegítő lelkipásztor“ támogatja a keretben működőket. Ezután ismertette egy kb. 20 főnyi „munkáspap“ csoport életét. Az előadó kétségbe vonta a pap-laikus különbség- tétel hagyományos formáit. Szerinte a szolgálatok különfélesége (1Kor 12, Ef 4) azt jelenti, hogy mindenki köteles szolgálni talentumai szerint, állandó vagy változó szerepben. Az irányítás feladata egyikről a másikra megy át a pillanat igényei szerint.

2) A két következő előadó az Intézetből került ki: Günther Gass- m a n n professzor és a magyar d r. Vajta Vilmos, az Intézet vezetője. Gassmann előadásának címe: „A papi szolgálat formája és struktúrája a protestáns teológiában, az ökumenikus párbeszéd előtt.“ Az evangélikus egyházban a papi szolgálatról szóló tanításnak két alapja van: egyik a reformáció alapvető meggyőződéséből indul ki (megigazulás), a másik a katolikusokkal folytatott viták kapcsán rajzolódott ki, amikor formát kellett adni a kialakuló evangélikus vallásnak. Az ágostai hitvallás szerint az evangélium és a szentségek eszközök, amelyek által a Szentlélek felélesztheti a hitet az emberekben ott, ahol és akkor, amikor akarja. Az evangélium és a szentségek miatt alapította Isten az egyházi szolgálatot. Az egyházban senki sem taníthat nyilvánosan, sem nem prédikálhat, vagy szolgáltathat ki szentségeket meghívás nélkül (rite vocatus), vagyis elhívatás, szentelés szükséges, bár nem részletezi ennek formáját, sem fogalmát. A viták során az evangélikus egyház nem akart minden áron új struktúrát. Az ágostai hitvallás 28. cikkelye ezt mondja a püspökökről: küldetésük és tekintélyük van hirdetni az evangéliumot, kiszolgáltatni a szentségeket, megbocsátani a bűnöket, megítélni a tanítást. Ha nem tesznek semmit és nem rendelnek semmit az evangélium ellen, lehet és kell is engedelmeskedni nekik. Vagyis állítja a hagyományos struktúra megőrzésének szükségességét, míg az aláveti magát az evangéliumnak. Melaochton elismeri, hogy az „autentikus“ püspököket megilleti a rendi és kormányzó hatalom (potestas ordinis et jurisdictionis). Bár az apostoloktól kezdve minden szolgálat egyenlő, isteni jogon nincs különbség a püspök és pásztor között, de elfogadható emberi jogon. A szakítás Németországban nem elvi ellenállásból eredt, hanem mert a püspöki tekintély gyakorlásának módja szerintük elfogadhatatlan volt, és mert a katolikus püspökök nem szentelték fel az evangélikus pásztorjelölteket (minthogy ezek nem vallották a katolikus egyház hitét). Miután ez az út járhatatlannak bizonyult, az evangélikusok isteni jogon szentelhetnek pásztorokat maguknak.

Vajta Vilmos „Lelki ember és lelki szolgálat“ c. magvas előadása a lelki- pásztori szolgálat antropológiai problémáit fejtegette a próféták és Szent Pál tanítása és példája nyomán. Először a papi válság okait kereste; ezek

71