Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - „Tanúságot tesztek majd rólam“ (Egy magyar orvos élete)
a lelki megújhodás tanúságtétele, amelyet a Szentlélek kelt manapság a legkülönbözőbb vidékeken és környezetekben. Ez a megújhodás nagy alkalom az egyház és a világ számára, és minden eszközt fel kell használni, hogy az is maradjon. Ezután Szent Pál nyomán a szellemek megkülönböztetéséről beszélt. Három ismérv alapján ellenőrizhetik a közösség vezetői a karizmákat, vagyis a lelki adományokat. Az első: hűség a hit igazi tanításához. Az ellentmondás nem a Szentiélektől jön, aki a Szentírást sugalmazta és állandóan vezeti az egyház élő tanítóhivatalát igazi értelmezésében. A második: a sok lelki adomány közül azokra kell törekedni, amelyek hasznosabbak a közösségnek. A harmadik kritérium a legfontosabb: minden adomány közül első a szeretet. Gyümölcseiről ismerjük meg a fát, és a Szentlélek gyümölcse a szeretet. Valamennyi adományának célja a szeretet, mert a szeretet épít; az kovácsolta egybe pünkösd után az első keresztény közösséget, amelynek egy volt a szíve-lelke. A Szentatya végül azt ajánlotta a karizmatikus mozgalom tagjainak, hogy gyakran és méltóképpen üljék meg az Eucharisztiát, bizalommal járuljanak a ki- engesztelődés szentségéhez, és ezzel zárta beszédét: „Jézus az Úr! Alleluja!“ „TANÚSÁGOT TESZTEK MAJD RÓLAM“ Egy magyar orvos élete „Ó Mindenség Ura! Hogy szeretnélek imádni téged! De értelmem csekély annak kifejezésére, ami bennem él. Kérlek tehát, hallgasd meg imámat, és fogadd el alázatos dicséretemet, ha úgy tetszik Neked. Az összhangzó mindenség imádással borul le előtted. Uram. Bárhová nézzek, körülöttem minden Terólad beszél. A harmatos hajnal, az édes illatú színes virágok, a madarak ünnepi éneke Teremtőjét dicséri benned. A csevegve futó patak, a tenger mérhetetlen, határtalan tükre derűsen és viharzóan Neked zeng himnuszt. A vulkánok, a földrengés, a villámok hatalmadat magasztalják ujjongva. A nap meleg mosolya, a szelíden ragyogó csillagok irgalmadat tükrözik vissza. Dicsőség Neked, Mindenség Ura! Szenteltessék mog a Te neved hajnaltól alkonyaiig, alkonyaitól hajnalig. Te megértetted lelkem kimondhatatlan szenvedését: éjjel-nappal kegyetlen kétségek gyötörték keresésed közben, mert nyomorúságos okoskodásom, csekély tudásom nem volt képes megmagyarázni létedet. De végtelen szereteted megszánta szenvedéseimet, és belém szálltál, átjárva lelkemet édességgel és gyöngédséggel. Abban a boldog pillanatban megismertelek Téged, ó Uram. Megértettem, hogy bennem vagy, és ott vagy mindenben, amit teremtettél. Nagy volt irgalmad, Uram, hogy véghezvitted bennem ezt a kegyelmet. Ettől a pillanattól kezdve boldog a lelkem, és szüntelenül Tégedet dicsér a hit lángoló meggyőződésével és a legőszintébb szeretettel. Uram, mindenség Istene! Ha tetszik Neked imádásom, ha kedves előtted alázatos dicséretem, add, hogy egy hosszú életen át folytathassam, és hogy meggyőzhessem azokat a testvéreimet, akik kétségbeesetten keresnek Téged, de még áthatolhatatlan sötétben kínlódnak. Engedd, hogy mindig jó és alázatos szolgád legyek, és mindig színed előtt járjak. Vezess lépésről-lépésre a legnagyobb jó felé, és ha méltó vagyok rá, alakítsd lelkemet végtelen bölcsességed szerint. Add, hogy értelmemet csakis a szenvedő emberiség javára használjam, és meggyógyíthassam betegségeiket, anélkül, hogy elpusztítanám a mikroorganizmusokat: azok is a Te teremtményeid. Ha úgy tetszik Neked, add, Uram, hogy hozzátartozóim és mindazok, akik kedvesek nekem, a legjobb egészségnek örvendjenek, és ők is az én hitemmel és az én alázatommal dicsérhessenek Téged. 62
