Szolgálat 26. (1975)

Eszmék és események - Hogy ismerkedtem meg a karizmatikus mozgalommal? (Vajda Tibor)

repe az Egyházban még mindig nem mentes bizonyos társadalmi diszkriminációtól.

Sürget bennünket a Lélek egyes jogászok által is, akik fölvetik saját tudományuk és az evangélium hirdetése viszonyának kérdését. Az Egyház intézményes szerkezete ugyanis magában véve az evangélium hirdetésének szerves kiegészítő része. Az Egyház nem csupán az a hely, ahol a jóhírt hirdetik, hanem — hogy úgy mondjam — „az üzenet intézménye“ (institution-message). Tehát a tételes előírások, vagyis a kánonjog igazolása nem annyira „a társadalmi közjó“ tekintetbe vétele, mint inkább az Egyház küldetésének, azaz az evangelizálásnak és megszentelésnek követelményei. A CIC szerkesztőit mintha nem ihlette volna ez eléggé, s félő, hogy az új Kódex előkészítését sem. Ráadásul a Kódexben érvényben lévő jogrendszer — amely úgy látszik az újban is megmarad — a római jogból és a hellenisztikus-latin kultúrából ered, ezért nehezen veszik be olyanok, akiknek hazájában más a polgári jogrendszer. Más szóval a kodifikációs rendszert korunkban nem fogadják el általános érvényűnek.

. . . Felszólásomat óhajtással fejezem be. Ebben kiengesztelődés jegyében meghirdetett Szentévben adja meg a Lélek, az Egyházban való közösségünk forrása azoknak a keresztényeknek, akik elsősorban a folytonosság értékeit kultiválják, hogy bizalommal lépjenek be a Zsinat eleven dinamizmusába. Ugyanez a Lélek adja meg azoknak, akik inkább az újítás és fejlődés szükségét érzik át, hogy mindig felismerjék és szeressék az Egyházban anyjukat, mindannyiunk anyját, ha sok minden el is homályosítja igazi arcát. Hiszen ő — ha nem is ránctalan arca — mindig az marad, aki a hitre megszült minden nemzedéket.

Segítsen tehát úrnőnk, az Egyház Anyja, hogy bizalommal elfogadjuk a Szentlélekben ennek a közösségnek a kegyelmét.

HOGY ISMERKEDTEM MEG A KARIZMATIKUS MOZGALOMMAL?

Néhány évvel ezelőtt hallottam először a karizmatikus mozgalomról. Azt is hallottam, hogy az ilyen karizmatikus imacsoportokban a résztvevők úgy imádkozhatnak, ahogy akarnak, azt kérhetik, amit akarnak, imádság közben tetszés szerinti helyzetet foglal hatnak el. Hallottam, hogy Taichungban (For- móza közepén levő nagyváros, ahol formózai tartózkodásom első nyolc évét töltöttem) van egy ilyen imacsoport. Jóllehet most igen messze vagyok onnan, mégis elmentem megnézni. Elöljáróm nemcsak megengedte, hanem fel is szólított, hogy utána írjak neki beszámolót.

Voltunk úgy 9-10-en: öt-hat Maryknoll szerzetes, egy nővér, egy amerikai házaspár és én. Elkezdtünk imádkozni. Az amerikai hölgy egyszer csak elkezdett valami furcsa nyelven imádkozni. Mikor befejezte, megkérdeztem,

59