Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - Hogy ismerkedtem meg a karizmatikus mozgalommal? (Vajda Tibor)
milyen nyelv volt ez. Felelete meglepett. „Nem tudom, nyelveken imádkoztam. Csak azt tudtam, hogy imádkozom.“ Ha nincs jövendölésről szó (itt az eredeti értelemben vesszük a szót, vagyis isteni üzenetnek), akkor nem szükséges isteni magyarázat, nem szükséges, hogy akár maga az imádkozó, akár a jelenlevők megértsék, mit mond. Nagyon meglepett, mennyire tudnak imádkozni. Mi megszoktuk a formákhoz ragaszkodó imát (amely jó, de sokszor nem elég), és így sok keresztény — pap és nővér sem kivétel — nem tud spontánul imádkozni. Ezért a templomban unatkozik. (Én is így voltam évtizedekig.) Még részt vettem egy-két más imagyűlésen, és munkatársaimat is elvittem magammal. Központomban mii is (a katekistám, katekistanőim, szakácsom és egy keresztény férfi: mindnyájan kurzillisták) megkezdtünk egy kis heti imagyűlést. Hetenkint egyszer összejövünk, szentírást olvasunk, énekelünk, és utána mindenféle szándékra imádkozunk, vagy hálálkodunk kapott kegyelmekért. Két évvel ezelőtt májusban egy híres amerikai bazilita karizmatikus (Ko- sicki György) adott karizmatikus lelkigyakorlatot. Vagy ötvenen voltunk: papok, testvérek, apácák és néhány világi katolikus. Többen közülük már megkapták a Szentiélekben való keresztség nagy adományát. Az imagyűlések karizmatikusak voltak. Tele spontán imával és nyelveken való imával és énekléssel. A furcsa (és egyúttal megrázóan szép) ilyenkor az, hogy mindenféle nép nyelvén és zenéjét használva énekelnek, de teljes a harmónia. Nincs melléfogás, giikszer, hamis hang. 1974. május 23-án én is megkaptam a Szentiélekbe keresztel kedés nagy adományát, s egyúttal azonnal a nyelveken való imádságot. A következő reggelen bementem a kápolnába reggeli elmélkedésre. Különleges élmény volt. Először elkezdtem nyelveken imádkozni és énekelni. Ez mélyen összekapcsolt az Úrral. Utána az elmélkedés élvezet volt, nem tudom hány éve először. Nem mondhatom, hogy minden elmélkedésem ilyen, de mindenesetre sokat segít az Istennel való egyesülésben. Autóbuszon ülve, ha elkezdek elmélkedni, szintén nyelveken való dúdo- Iássál kezdem. Mindjárt elmélyít. De nem lehet mondani, hogy állandóan segít. Mi is el tudunk szórakozni. Mégis segíti az összeszedettséget, és így az ima sokkal könnyebb, főleg mert a Szentlélek segít imádkozni. (A nyelveken imádkozás az Ö imája bennünk.) Tavaly Kosicki atya ismét eljött, hogy tovább vigyen bennünket az Úr útján. Központomban az imacsoportban résztvevők közül többen megkapták a Szentlélekben való keresztséget, de a nyelvek adományát sajnos egyik sem kapta meg. Nálam a nyelveken való imádkozás nem kényszer. Egy imaestén egyik amerikai rendtársam kényszerítve érezte magát, hogy nevetséges hangokat pötyögjön. Nekünk nem volt nevetséges, de akkor többen részt vettek, akik csak nézelődni jöttek, sőt ellenségei a karizmatikus mozgalomnak. (Nem 60
