Szolgálat 26. (1975)

Az egyház szava - Két régi szöveg a Szentlélekről (Farkasfalvy Dénes)

halálnál erősebb szeretet az Énekek énekét idézi (8,6). Az „új bor és régi tömlő“ evangéliumi kép (Mt 9,17), a szőlőtő hasonlata Szent Jánosnál található (Jn 15,1-5). A szívet örvendeztető borról a zsoltár beszél (103,15). Ezt a szentírási képsorozatot Szent Bernát igazi művészettel fűzi egybe: a Szentlélek mint szívet-lelket erősítő, lelkesítő szeretetforrás a szöveg központi motívuma. Ugyanakkor a Lélek és a krisztusi Test cseréje mint szemléletes példabeszéd megadja a beszéd liturgikus-teológiai alapját: a mennybemenetelt követő Pünkösd a lelki magaslatokra törekvő keresztény élet ünnepe. Szent Bernát egyik alapvető mondanivalója csendül ki az idézet utolsó soraiból. A test világa csak átmeneti állomás: „a földből az égbe, a testből a lélek világába" hív bennünket ez az ünnep, vagyis a Szentlélek.

Szent Iréneusz: Adversus haereses 111,17,1-3

Amikor az Úr az Istenben való újjászületés hatalmát átadta tanítványainak, így szólt: „Menjetek és tanítsatok minden népet, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.“

Már a próféták által megígérte, hogy a végső időkben elküldi (a Lelket) fiaikra és lányaikra, hogy prófétaijának. Mikor az Isten fia emberré lett, leszállt rá, hogy vele együtt az emberek között vegyen szállást, rajtuk nyugodjék, Isten teremtett művében lakjék, az Atya akaratát véghez vigye bennük, és az elavultságból Krisztus újdonságához vezesse és megújítsa őket.

Erről a Lélekről szól Lukács: amikor az Úr mennybemenetele után, Pünkösd napján leszállt a tanítványokra, minden nemzet előtt megnyitotta az élet kapuját, az Újszövetség bejáratát. így azután minden nyelven közös énekben dicsérték Istent; a Lélek a távoli nemzeteket összefogta, és minden nép zsengéjeként áldozati ajándékul bemutatta az Atyának.

Az Úr azért ígérte meg, hogy elküldi a Vigasztalót, hogy Istennel egyesítsen minket. Ahogy a száraz lisztet víz nélkül nem lehet tésztává gyúrni és egyetlen kenyérré formálni, úgy mi sem tudunk a mennyei víz nélkül Krisztus Jézusban eggyé válni. Ahogy a száraz talaj nem hoz termést csapadék nélkül, úgy mi, akik azelőtt elszáradt fa voltunk, sose tudnánk gyümölcsöt teremni, ha nem hull ránk az égi eső ajándéka.

Testünket a romlatlanság fürdője kapcsolta egységbe, a lelkeket a- Szentlélek.

Isten Lelke leszállt az Úrra: „a bölcsesség és értelem Lelke, a jótanács és erő Lelke, a tudás és jámborság Lelke, az istenfélelem Lelke“. Ugyanezt a Lelket továbbadta az Egyháznak. Az egész földre* elküldte az egekből a Vigasztalót, onnét, ahonnan az Úr szavai szerint „a Sátán villámként bukott le“ (vö. Lk 10,18).

Szükségünk van tehát az Isten harmatára, hogy ki ne égjünk, hogy terméketlenek ne maradjunk, hogy ahonnét vádlónk van, ugyanonnan szószólónk is legyen.

53