Szolgálat 26. (1975)

Az egyház szava - Két régi szöveg a Szentlélekről (Farkasfalvy Dénes)

halálnál erősebb szeretet az Énekek énekét idézi (8,6). Az „új bor és régi tömlő“ evangéliumi kép (Mt 9,17), a szőlőtő hasonlata Szent Jánosnál talál­ható (Jn 15,1-5). A szívet örvendeztető borról a zsoltár beszél (103,15). Ezt a szentírási képsorozatot Szent Bernát igazi művészettel fűzi egybe: a Szent­lélek mint szívet-lelket erősítő, lelkesítő szeretetforrás a szöveg központi motívuma. Ugyanakkor a Lélek és a krisztusi Test cseréje mint szemléletes példabeszéd megadja a beszéd liturgikus-teológiai alapját: a mennybemenetelt követő Pünkösd a lelki magaslatokra törekvő keresztény élet ünnepe. Szent Bernát egyik alapvető mondanivalója csendül ki az idézet utolsó soraiból. A test világa csak átmeneti állomás: „a földből az égbe, a testből a lélek vilá­gába" hív bennünket ez az ünnep, vagyis a Szentlélek. Szent Iréneusz: Adversus haereses 111,17,1-3 Amikor az Úr az Istenben való újjászületés hatalmát átadta tanítványainak, így szólt: „Menjetek és tanítsatok minden népet, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.“ Már a próféták által megígérte, hogy a végső időkben elküldi (a Lelket) fiaikra és lányaikra, hogy prófétaijának. Mikor az Isten fia emberré lett, leszállt rá, hogy vele együtt az emberek között vegyen szállást, rajtuk nyugod­jék, Isten teremtett művében lakjék, az Atya akaratát véghez vigye bennük, és az elavultságból Krisztus újdonságához vezesse és megújítsa őket. Erről a Lélekről szól Lukács: amikor az Úr mennybemenetele után, Pünkösd napján leszállt a tanítványokra, minden nemzet előtt megnyitotta az élet kapuját, az Újszövetség bejáratát. így azután minden nyelven közös énekben dicsérték Istent; a Lélek a távoli nemzeteket összefogta, és minden nép zsengéjeként áldozati ajándékul bemutatta az Atyának. Az Úr azért ígérte meg, hogy elküldi a Vigasztalót, hogy Istennel egyesít­sen minket. Ahogy a száraz lisztet víz nélkül nem lehet tésztává gyúrni és egyetlen kenyérré formálni, úgy mi sem tudunk a mennyei víz nélkül Krisz­tus Jézusban eggyé válni. Ahogy a száraz talaj nem hoz termést csapadék nélkül, úgy mi, akik azelőtt elszáradt fa voltunk, sose tudnánk gyümölcsöt teremni, ha nem hull ránk az égi eső ajándéka. Testünket a romlatlanság fürdője kapcsolta egységbe, a lelkeket a- Szent­lélek. Isten Lelke leszállt az Úrra: „a bölcsesség és értelem Lelke, a jótanács és erő Lelke, a tudás és jámborság Lelke, az istenfélelem Lelke“. Ugyanezt a Lelket továbbadta az Egyháznak. Az egész földre* elküldte az egekből a Vi­gasztalót, onnét, ahonnan az Úr szavai szerint „a Sátán villámként bukott le“ (vö. Lk 10,18). Szükségünk van tehát az Isten harmatára, hogy ki ne égjünk, hogy termé­ketlenek ne maradjunk, hogy ahonnét vádlónk van, ugyanonnan szószólónk is legyen. 53

Next

/
Thumbnails
Contents