Szolgálat 26. (1975)

Az egyház szava - Két régi szöveg a Szentlélekről (Farkasfalvy Dénes)

Az Űr a Szentiélekre bízta az embert, aki előbb rablók kezére került. Először maga könyörült meg rajta, és bekötözte sebeit, majd két királyi dénárt adott neki. Átvéve a Lélek által az Atya és a Fiú képét és feliratát, kamatoztassuk a ránk bízott dénárt, hogy megsokasítva számot tudjunk adni róla az Úrnak.

Szent Bernét egyik pünkösdi beszédéből (In festő Pentecostes 11,1-2)

Szívesen közlöm veletek mindazt, amit odafentről telkembe ömleni érzek. Tudja ezt a Lélek, ő, akinek ma ünnepét, legnagyobb ünnepét üljük, amint remélem, a legnagyobb áhítattal.

Ö az, drága testvérek, aki nektek nem ugyanegy városban, de egyetlen otthonban rendelt szállást, hogy leszálljon szállásotokra, és megtelepedjék az alázatosok felett, azok felett, akik megrendülnek szavára.

Ö az, aki a Szent Szüzet beárnyókozta és az apostolokat erőssé tette. Ahogy a szűzi test számára az Istenség közelségét enyhíteni tudta, az apostolokat viszont a magasból erőbe öltöztette, azaz lángoló szeretette gyújtotta. Ezt a páncélt vette magára az apostolok csapata, amikor mint hősi harcos útnak indultak, hogy megvívjanak a népekkel, csatázzanak a nemzetekkel: királyaikat láncra fűzzék, főuraikat vasra verjék (vö. Zsolt 149,8). De mivel küldetésük azt kívánta, hogy az Erős házába hatoljanak, megkötözzék és javaitól megfosszák, nagyobb erőre volt szükségük. Hiszen túl sok lett volna számukra a feladat: hogyan győzzék le a halált, hogyan ne tudnának a pokol kapui erőt venni rajtuk, hacsak nem tölti el őket, hacsak nem viszi őket győzelemre az a szeretet, amely erősebb, mint a halál, az a buzgalom, amely keményebb a pokolnál.

Ez a lángolás töltötte el őket, mikor azt hitték róluk, hogy bortól részegek (Csel 2,13). És valóban bortól voltak részegek, de nem olyantól, amire a hitetlenkedők gondoltak. Bizony részegek voltak, de újféle bortól, amit régi tömlők nem kaphatnak meg, mert nem tudják magukban tartani. Ezt a bort az igazi Szőlőtő bocsátotta közénk a magasból. Olyan bor ez, amely felvidítja az emberszívet, nem olyan, amelyik összezavarja az értelmet. Bor, amely szűzi életet fakaszt, nem olyan, amelyik elpártolásra készteti még a bölcseket is. Űj bor, új azok számára, akik a földön élnek.

Az égben már azelőtt is bőséggel ömlött, nem tömlőben, nem lezárt palackokban, hanem lelki borospincékben, raktárokban. És folyt ez a bor abban a városban végig az utcákon, tereken: a szív örömét, nem a test vágyait szolgálta. A föld lakóinak ugyanakkor nem volt efféle boruk.

így hát, míg az ég élvezte saját borát, a föld ilyet nem ismert. De a föld sem volt egészen koldus. Krisztus testével dicsekedhetett, aminek jelenlétére viszont az ég áhítozott. Lehetett volna-e igazabb és előnyösebb csere ég és föld között, angyalok és apostolok között? Ezek Krisztus testét kapták, azok az ég borát. A földre szállt a Lélek, az égbe a test, hogy ettől kezdve közös legyen mindenük mindörökre.

54