Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Huba Judit: A szeretet és egység Lelke

amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atya! Maga a Lélek tesz tanúságot lelkűnkben, hogy Isten fiai vagyunk“ (Rém 8,14-16; vő. Gál 4,6). A Fiúval is összekapcsol: „Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, hacsak a Szentlélek által nem“ (1Kor 12,3). A Szentlélek indít minket Krisztus szeretetére, követésére, szolgálatára. Ö segít az imádságban: „Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal" (Róm8,26).

Mindezzel a Szentlélek mintegy belekapcsol minket a Szentháromság „áramkörébe“, ahogy a szentmisében felajánláskor imádkozik a pap: „...részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek.“ Amint ugyanis a megtestesülés Szűz Máriában a Szentlélek műve, úgy a mi isteni életünk, „megistenülésünk“, azaz kegyelmi életünk is ugyanannak a Szenti éleknek a műve. ö az, aki a keresztségben Isten templomává szentelt: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakik bennetek?“ (1Kor 3,16) „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?" (1Kor 6,19)

Ha engedjük, hogy a Szentlélek, aki bennünk lakik, élje bennünk az Atya és a Fiú iránti szeretetet, azaz ha egészen átadjuk magunkat a Szeretet Lelkének, akkor — önátadásunk mértéke szerint — megtapasztaljuk, hogy a szeretet élete mélységesen boldogító. Nem hiába mondja Szent Pál: „A Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség ..." (Gál 5,22) Az örök boldogságban majd „beérnek" a lelkűnkben a Szentlélek gyümölcsei: azért leszünk teljesen boldogok a mennyben, mert ott a Szentlélek akadálytalanul szeretheti majd bennünk és* általunk az Atyát és a Fiút. Hiszen éppen ez a teremtés célja: belekapcsolni az egész univerzumot az Isten dicsőítésébe, az Isten szeretetébe. Minél jobban sikerül ez, annál inkább éri el a teremtmény a célját, és szükségképpen annál boldogabb.

A Szeretet Lelke összekapcsol minden emberrel

A keresztség, amely a Szentlélek templomává szentel, egyúttal egymással is összefűz: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidó, akár pogány, akár rabszolga, akár szabad. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át“ (IKor 12,13). Szent Pál itt kifejti a titokzatos Testről szóló tanítást. „Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai“ (1Kor 12,27). Nem számít tehát sem a fajkülönbség („akár zsidó, akár pogány“, — akár fehér, akár fekete), sem a társadalmi különbség („akár rabszolga, akár szabad“ — akár milliomos, akár koldus, akár egyetemi tanár, akár analfabéta), mindenkit szeretnünk kell, hiszen mindenkivel összetartozunk a titokzatos Testben. Nem számít az sem, hogy az Egyházban miiyen szerepet töltünk be: „Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat tanítókká tett“ (IKor 12,28). Ma úgy mondhatnék: ott van a hierarchikus Egyház a pápával és a püspökökkel, — a karizmatikus Egyház az élményeivel, — ott vannak a teológusok a tudományukkal, — de

39