Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Huba Judit: A szeretet és egység Lelke
Lk 9,35; 2Pét 1,17). Jézus egész élete az Atya iránti szeretetének bizonyítéka. Különösen is kifejezi az Atya iránti szeretetét, amikor a szenvedés elébe megy; „Hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát . . . keljetek fel, menjünk innét" (ti. a szenvedés elé, Jn 14,31). Szent János egész evangéliumát idézni lehetne, de különösen a búcsúbeszédet, ahol Jézus az Atyával való egységét emlegeti. (Pl. Jn 14,10 Fülöphöz: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem?“) Tehát az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát; az Egyház azt tanítja, hogy az Atya és Fiú egymás iránti kölcsönös szeretete a Szentlélek forrása. A Szentlélek az egység kapcsa az Atya és a Fiú között. Úgy is mondhatjuk: az Atya és a Fiú a Szentiélekben szereti egymást. fgy megértjük azt is, hogy az Istennek nincs szüksége a világra: önmagában, a három Személy szeretetéletében, egységében tökéletesen boldog. De a szeretet ki akar áradni, a szeretet boldogítani akar. Ezért teremtette Isten a világot, ezért teremtett minket. A Szeretet Lelke az egység kapcsa az Isten és az ember között „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által“ (Róm 5,5). Ha a Szentlélek a szeretet és egység kapcsa az Atya és a Fiú közt, akkor kifelé, a teremtett világ felé is neki tulajdoníthatjuk mindazt, amit Isten szeretete tesz velünk. Maga a teremtés mindenestül az Isten szeretetének műve. Nem hiába mondja a Genezis, hogy már a teremtés hajnalán, amikor a föld még puszta volt és üres, „az Isten Lelke lebegett a vizek fölött“ (Tér 1,2). Az Isten Lelke, a szeretet Lelke áradt ki az egész teremtett világra. Még inkább Isten szeretetének műve a megtestesülés. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen“ (Jn 3,16). Ennyire szeretett minket az Atya. És a Fiú? Szent Pállal mindnyájan elmondhatjuk: „Szeretett engem és önmagát adta értem“ (Gál 2,20) — a teljes önkiüresedésig, a kereszthalálig, „mindvégig“ („usque in finem“ Jn 13,1) szeretett minket. Ami az Atya és a Fiú közös szeretetéből fakad, az a Szentlélek által történik. „A Szentlélek száll rád" — mondja az angyal Szűz Máriának, amikor hírül adja neki, hogy Isten Fiának anyja lesz (Lk 1,35). Azért a szeretetért, amellyel Jézus minket szeret, cserébe a mi szere- tetünket kéri. És ha szeretjük őt, elküldi nekünk a Szentleiket: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad" (Jn 14,15-16). így most már nem csupán a saját gyarló szeretetünket ajánlhatjuk fel Istennek, hanem a Szentlélek maga szereti bennünk az Atyát és a Fiút. Részesei leszünk a szentháromsági szeretetéletnek. A Szentlélek az Atyához fűz, az Atya szeretetére tanít minket. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai ... A fogadott fiúság lelkét kaptátok, 38
