Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Huba Judit: A szeretet és egység Lelke
lenségünk következtében. Az újabb századokban annyira hangsúlyozták az Egyház életének állandó elemeit, hogy gyakorlati életében nem biztosítottak mindig igazán teret a Lélek ihletésének. Liturgiánk visszatükrözte Isten örök szépségét, de nem mutatta a Szentlélek hatalmas szelét és lángnyelveit. Ugyanígy az egyházkormányzatról alkotott fogalmunk állította, hogy Isten állandóan jelen van a törvényes tekintélyben, de talán nem tulajdonított kellő súlyt a Lélek kevésbé érthető, kevésbé fogható jelenlétének a közösség testének minden tagjában. Hogy a Zsinat elgondolásába behatolhassunk, mindkét elvet el kell fogadnunk: álljunk szilárdan a rendíthetetlen sziklán, és szolgáltassuk ki magunkat teljesen a Szentlélek sodró szelének. A régi hagyományt egybe kell olvasztani új ihlettel. Szeretet az Isten Hogy egy Isten van, azt már a görög filozófia is megállapította. De hogy Isten a szeretet, azt csak a kinyilatkoztatás mondja nekünk (Un 4,16). Nemcsak Szent János, nemcsak az Újszövetség. Hiszen már az Ó- szövetségben is biztosítja Isten az ő népét szeretetéről. Isten szeretetét hirdeti maga a szövetség gondolata, ami Noétól és Ábrahámtól Mózesen át a prófétákig végigvonul az egész Ószövetségen: „Én vagyok a ti Istenetek, ti pedig az én népem vagytok.“ Az Énekek éneke a jegyesi szeretet képét alkalmazza Isten és a választott nép viszonyára. Ózeás prófétánál a hűtlen hitves Izraelt jelképezi: Isten kész megbocsátani az ő hűtlen népének, mert szereti. És a Zsoltáros szerint: „Ha atyám és anyám elhagy is, az Úr velem van“ (27,10). Izaiás pedig arról biztosít: „Mint ahogy az anya gyermekét vigasztalja, úgy akarlak titeket megvigasztalni“ (66,13). Tehát már az Ószövetség tele van annak kinyilatkoztatásával, hogy Isten a szeretet. De ennek a titoknak igazi mélységét csak az Újszövetség tárja föl. Az Újszövetségben Isten beavat minket szentháromsági benső életének titkába, és közli velünk, hogy az Isten: közösség. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége. A Szeretet Lelke az egység kapcsa az Atya és a Fiú között Az Evangéliumban kétszer is kinyilatkoztatja az Atya a Fiúról: „Ez az én szeretett Fiam“. Éspedig két fontos pillanatban: először az Úr Jézus kereszt- sége, azaz nyilvános működésének megkezdése alkalmával (Mt 3,17; Mk 1,11; Lk 3,22), másodszor Jézus Tábor hegyi megdicsőülésénél (Mt 17,5; Mk 9,6; Huba Judit A SZERETET ÉS EGYSÉG LELKE 37
